A keresztény kolostor

A kolostor (monostor) maga a szerzetesház, rendház, vagy egyszerűen: ház (női szerzetesrendeknél: zárda) az épületet jelöli, amely a szerzetesi élet vitelére az egyházjog szerint alkalmas. Rendszerint templom is épül hozzá, a magyarországi hagyományok szerint pálosoknál az épület déli, a többi szerzetesrendnél az épület északi oldalán. "A szerzetesek vagy az apácák bizonyos szabályok (regula) szerinti együttélésére szolgáló épület(csoport), mely egyben a legkisebb szervezeti egység a szerzetesrenden belül. Jellemző rájuk a külvilágtól való elzárkózás; elnevezéseik is erre utalnak: a kolostor a claustrum szóból ered, ez a latin claudere 'elzárni' igéből, a monostor pedig a monasterium, a magányos épületre utaló görög monakhos szóból származik. A monasztikus és a remeterendek kolostoraikat rendszerint a lakott helyektől távol, míg a később kialakult koldulórendek a városokban és a mezővárosokban építkeztek. A templom rendszerint déli oldalához épült a kerengő, ebből nyíltak a közös helyiségek, a káptalanterem (capitulum), az ebédlő (refectorium), a hálóterem (dormitorium), a konyha, könyvtár, másolóműhely."