VINDORNYAFOK
A Keszthelyi-hegység és a Zalai-dombság találkozásánál található a Gyöngyös-patak völgyében. Lakosainak száma 131 fő, első említése a településnek 1358-ból való.
A Keszthelyt Zalaszántóval összekötő műútról közelíthető meg egy rövid bekötőúton, melyet mindkét oldalán nemrégen telepített vérszilvák szegélyeznek. A település egyutcás jellegű, ám két végét erre merőleges utcák zárják.
A falu nevének értelmezésénél külön kell vennünk a Vindornya előtagot. Ezt a nevet a latin vinitor", magyarul a szőlőmunkás" foglalkozásnévből származtatják. Másik magyarázat szerint a vindornya szó eredeti jelentése tőzeges, lápos területre, jelen esetben a falu határában található, egykor jelentős területű Vindornya-tóra utal. A név második része, a fok szó eredete, hogy a Vindornya-patak itt ömlik a Gyöngyös-patakba, s a nép az ilyen torkolatokat nevezte valaha fok"-nak.
Vindornyafok, Vindornyaszőlős, Vindornyalak és az egykori Vindornyakereszttúr az 1828-ban lecsapolt Vindornya-tó körül helyezkedtek el. A tónak ma csak lápos, tőzeges maradványait találhatjuk meg a négy falu közötti határban, amely alkalmazkodva a szárazabb körülményekhez, mára egy értékes új ökológiai élőhelyet adott.
A községben műemlék jellegű objektumként a Kossuth utcában álló kőkeresztet tartják számon. A kereszt 1825-ben homokkőből készült, klasszicista stílusban. |