Évek óta folynak szakmai és érzelmi viták a kérdésről, és lassan a konzervatív álláspontot képviselők is hajlanak a megegyezésre. Én nem. Háromszor szültünk, és háromszor éltem végig azt a félelmet, ami a lányok megpillantásától az első hangig gyilkolta a lelkemet. Mindhárom kislányomat orvos segítette a világra, és amíg élek, hálás leszek a munkájukért.

Nem tudom elfogadni a szülő önrendelkezését. Meggyőződésem, hogy a gyermeket ugyanolyan jogok illetnek meg ebben a kérdésben, mint anyjukat, apjukat. Mivel őket megkérdezni nem lehet, a legnagyobb biztonságot nyújtó megoldást kell választani.

Amikor az érveket hallgatom, már nevetni sincs erőm. Az intimitásra hivatkozni oly álságos, hogy említésre sem méltó, míg a „századokon, ezredeken át így működött” kifejezés kifejezetten felháborít. Milyen elvetemült ember kell ahhoz, hogy a gyermekhalandóság csökkenését jelentő technikai fejlődést meg meri kérdőjelezni? És vajon az otthonszülés mellett érvelők hány százaléka fogja a barlang falán megörökíteni a szülést (születést), vagy akár az anyakönyvet?

Szintén elgondolkodtató, hogy vajon a különlegességüket másként kifejezni képtelen szülők miként tudják vállalni annak ódiumát, hogy egy kisgyermek azért hall meg, mert éppen az ő felelőtlenségük miatt nincs szabad újszülött mentő, mivel az éppen az ő gyermeküket akarja megmenteni. Mert ugyebár ez is könnyen előfordulhat, hiszen sem a szülés – ebben az esetben pláne nem –, sem pedig egy súlyos állapotot előidéző betegség, nem előre jelezhető. Az elképzelések szerint, ha engedélyezik az otthonszülést, olyan biztonsági elemeket kell a rendszerbe iktatni, amelyek azzal is járnak, hogy a bejelentett szülés várható idejére készenlétben kell tartani egy speciális mentőautót.

Talán nem véletlen, hogy a hazai hírességek nem tolonganak, hogy lakásukban hozzák világra csemetéjüket. Akik viszont ragaszkodnak ehhez a joghoz, talán pont azt kívánják meglovagolni, hogy ez az eljárás, még kuriózumnak számít, így talán némi ismertségre tehetnek szert. Persze meggyőződésem, hogy a legtöbben becsapott, önérzetes ifjak és középkorúak, a felelősség azonban ettől még az övék; és nem csak megszületendő gyermekük kapcsán, hanem minden kisgyermekkel szemben, aki elől lehet, hogy éppen ők veszik el az élet lehetőségét, csupán azzal, hogy későn jut eszükbe, hogy ragaszkodnának egy apró gátmetszéshez.

Publikálta null