Közép-Dunántúli Régió

A Közép-Dunántúli Régió - nevének megfelelően - a Dunántúl középső részén helyezkedik el. Északon a Duna által alkotott határvonal - melynek túloldalán Szlovákia található -, keleten Pest megye és a főváros (mint Közép-Magyarországi Régió), majd ismét a Duna határolja. Délen a Dél-Dunántúli Régió, nyugaton pedig a Nyugat-Dunántúli Régió a szomszédai. Három megye alkotja: Fejér, Komárom-Esztergom és Veszprém megye.

Domborzata rendkívül változatos. A Bakony, a Vértes és a Gerecse hegység az erdőgazdaságnak és az idegenforgalomnak ad lehetőséget, a Mezőség és a Kisalföld keleti része pedig az ország kiemelkedő gabonatermelő vidékei. A régió magába foglalja a Balaton északi partjának majdnem teljes hosszát. A tó Európa legnagyobb édesvizű tava, és a magyar idegenforgalom kiemelkedő célterülete. Szintén a régióban található a fővárostól alig több, mint 40 kilométerre fekvő Velencei-tó, amely a kapcsolódó természetvédelmi területekkel növekvő idegenforgalmi vonzerővel rendelkezik. A régió északi és keleti határát alkotó Duna 130 km-es szakasza fontos területe az idegenforgalomnak. Az egyik "helsinki-folyosó"-ként, mint szállítási útvonal kiemelkedő szereppel bír. Üdülésre, sportolásra alkalmas partszakaszai, ma jórészt kihasználatlan fejlesztési területek. A régió két nagy európai fejlődési zóna metszéspontjában helyezkedik el, nagytérségi pozíciója ennél fogva kitüntetett értékű. Az európai gazdasági fejlődés hatásai közvetlenül érintik a régiót, annak fejlődését hosszú távon befolyásolják, tartós és folyamatos megújulás lehetőségét biztosítva.

Népesség Magyarország egészére jellemző a lassú természetes fogyás, és ez a tendencia a régióban is megfigyelhető. A népességvesztés az országoshoz viszonyítva is romló tendenciájú. Fejér megyében legmagasabb a népességfogyás értéke annak ellenére, hogy mindkét évben ebben a megyében regisztrálták a legnagyobb születésszámot.