Infrastruktúra, egészségügy

A Közép-Dunántúli Régióban az ország lakosságának 11 százaléka, 1,1 millió ember él. Az élve születések száma az országos átlagnak megfelelő, ám a halálozási arány itt a legkisebb. A nemek aránya kiegyensúlyozott, a népesség viszonylag fiatal, csaknem 60 százalékuk 40 év alatti. A prognózisok szerint a régió lakossága jóval kisebb mértében fog csökkenni, mint országosan. Annál is inkább mert a rendszerváltozás óta több a Közép-Dunántúlon letelepedők száma, mint az elvándorlóké, ez egyértelműen a régió felértékelődésére utal. A Közép-Dunántúli Régió az elmúlt néhány évben az egyes kiemelt ipari fejlődést mutató területeken kívül az infrastruktúra, ezen belül a vezetékes gáz, a szennyvízcsatorna és telefonhálózat kiépítését szorgalmazta. A kistérségek jelentős része felismerte azt a tényt, hogy víz, gáz, csatorna, telefonhálózat nélkül még remény sincs arra, hogy a térségbe vállalkozások, esetleg ipari létesítmények települjenek.

A regionális szintű átlagok sajnálatosan eltakarják egyes térségek, települések nehéz helyzetét. Így például az oroszlányi, tatabányai, veszprémi, várpalotai kistérségekben a szennyvíz-csatornázottság 70 % feletti, az enyingi kistérségben pedig mindössze 2 % (!). Ugyanilyen aránytalanságok találhatók a vezetékesgáz-ellátásban is; vannak vezetékes gázzal 100 %-ban ellátott települések, egyes kis létszámú községekben pedig csak a távlati tervekben szerepel a gáz bevezetése. Természetesen egyes, egyébként is nehezen megközelíthető falvakban meggondolandó, hogy a tartályos gázellátás nem célravezetőbb-e. A telefonellátottság az elmúlt néhány évben ugrásszerűen javult, ehhez járul a mobiltelefon használatának gyors terjedése.