Gazdasági jellemzők

Gazdasági teljesítmény

A nyolcvanas évek végén a Közép-Dunántúli Régiónak az ország más térségeihez hasonló gyors és átfogó gazdasági és társadalmi változásokkal kellett szembenéznie. A térség gazdaságának hagyományos (elsősorban szocialista relációjú) piaci, értékesítési kapcsolatai szétestek, a gazdaság teljesítménye, az ipari termelés visszaesett. A változásokat azonban a régió nemcsak túlélte, hanem Nyugat-Magyarországgal és a főváros térségével együtt az ország egyik legdinamikusabban fejlődő régióvá tudta magát felküzdeni. A régió gazdasági szerepe már a 90-es évek elejétől lényegesen meghaladja területi és lakossági súlyát. Az átalakulás sikerét jelzi, hogy a gazdasági fejlettség mérésére általánosan használt mutatók értéke és azok dinamikája tartósan magasabb az országos átlagnál, amihez nemzetközi összehasonlításban is kedvező foglalkoztatási mutatók párosulnak.

A Közép-Dunántúli Régió főbb fejlettségi mutatói 2002-ben

A fejlődés dinamizmusát mutatja, hogy az egy főre jutó GDP 1994 és 2000 között közel háromszorosára (289 %-ra) nőtt. 2002-ben a régió adta az országban megtermelt bruttó hazai termék egytizedét, az egy főre jutó GDP tekintetében pedig - Közép-Magyarország és Nyugat-Dunántúl után - stabilan a harmadik a régiók rangsorában. E mutató alapján a megyék sorrendjében 2002-ben Fejér a negyedik, Komárom-Esztergom az ötödik (ami számottevő javulás a korábbi évekhez képest), Veszprém megye a nyolcadik helyen áll. 2002. évi értéke (1462 eFt/fő) majdnem 19 %-kal nagyobb, mint a Budapest nélkül számított országos átlag. Meg kell azonban jegyezni, hogy uniós összehasonlításban a még ez is meglehetősen alacsony, vásárlóerő paritáson mérve az Unió átlagának csupán felét éri el.

A gazdasági szervezetek 2002. évi beruházásainak 12 %-a (Budapest nélkül 16 %) köthető a térséghez. Az egy lakosra jutó beruházás értéke (279 eFt) ugyancsak az országos átlagot (265 eFt) meghaladó. A beruházások döntően az iparra koncentrálódnak (55 %), sokkal nagyobb mértékben, mint országosan (35 %). 
A fejlettség valamelyest tükröződik a bérekben is: az alkalmazottak 2002. évi havi bruttó átlagkeresete 113 eFt, amivel ugyan a régiók rangsorában csak a második (az országos értéket ugyanis a kiugróan magas fővárosi keresetek felhúzzák), a Budapest nélküli átlagot azonban 7 %-kal meghaladja (igaz, ágazatonként és megyénként meglehetősen nagy a keresetek szóródása).

A régió 90-es években végbement dinamikus fejlődésének hátterében egyrészt a régió kedvező adottságai állnak, a siker valódi kulcsa azonban az, hogy képes volt alkalmazkodni a változásokhoz, és a megváltozó gazdasági trendekből előnyt tudott kovácsolni. Ez a régió gazdasági szerkezetének megújulását, az új technológiák, az új típusú iparágak meghonosítását és a foglalkoztatás bővülését, a működő tőke új ágazatokba történő vonzását jelentette. A hagyományos ipari termelési kultúrának köszönhetően, arra alapozva korszerű iparágak települtek a korábbi ipari centrumokba. A zöldmezős beruházások is elősegítették az ipar megújulását és az innováció-orientált fejlesztést, s a térségbe betelepedett nemzetközi működő tőke megteremette a globális folyamatokhoz, a nemzetközi piacokhoz való kapcsolódás feltételeit - bár megyénként eltérő módon és struktúrában.
Az ezredforduló utáni trendek azonban több tekintetben is figyelmeztetőek, jelzik, hogy a kilencvenes évtized közepétől jellemző tartó folyamatos felfutás - amit elsősorban a külföldi tőkebefektetéseken alapuló, túlnyomórészt exportorientált ipari termelésből fakadt - megtört. Az utóbbi években több külföldi befektető is kivonta tőkéjét a régióból (Mannessmann, IBM, Kenwood), ami egyrészt tovább rontotta az egyébként is hátrányos helyzetű térségek pozícióit (Sárbogárd), de még az erős és fejlett gazdasággal rendelkező térségben (Székesfehérvár) is megrázkódtatást okozott. Bár lehet mindezt a multinacionális vállalatok természetes fluktuációjának, egy nyitott piacgazdaság természetes folyamatainak tekinteni, azonban rámutatnak az eddigi fejlődés korlátaira is, arra, hogy a tömegtermelésre épülő további fejlesztések lehetőségei fokozatosan kimerülnek, felvetve a térségi gazdaságfejlődés hosszú távú fenntarthatóságának kérdéseit is.