|
Hobonak lenni, az nem egy állapot, hanem egy életérzés.
Ez igaz akkor is, amikor az ember 60 éves és igaz akkor is, amikor még épp csak ismerkedik a borotvával, vagy összefut a réten a vak zenészek karával. Még tudtam énekelni és nem mutáltam senkit, amikor a Hobo blues Band 1977-ben megalakult. Ma már nem mutálok, egyesek szerint újra tudok énekelni (szerintem csak nem akarnak megsérteni), a HBB pedig már nem megalakul, hanem létezik. Nehéz lenne letagadnom, hogy számomra, Földes Laciék 1984-85-ben jelentek meg, amikor kijött a duplakorongos bakelit, a Vadászat. Egy igazi etalon lett ez a (két) korong és azóta is hozzájuk mérem az irodalommal átitatott könnyűzenét. Félreértés ne essék, de imádom őket. Olyan hangulatot tudnak teremteni a lemezjátszón keresztül, ami garantálja, hogy az embernek elmúljanak suicid érzései, és meglássa az élet értelmét.  Persze tudom én, hogy a csavargó mást jelent az életben és megint mást a zenében, de az a mentális kóborlás, amit ők sugallnak, segít elrepülni erről a földről úgy, hogy tudhatom, idejében visszafogok térni, ha máskor nem, hát a következő Hobo koncert kezdetekor. Nincs varázslat, nincs hókuszpókusz, de még Gargamel sincs, „csak a zene van” na és a szöveg… A szöveg, ami mélyreható, mélyen szántó és most egy kicsit józsefattilás, vagy még inkább József Attila-i, mert az igazán nagy zenészek tudnak adózni az igazán nagy költők előtt. Volt már faludygyuris Hobo is, és lesz gondolom még más is, mert mindig kell valami új, amit már régen ismerhetnénk, csak lusták vagyunk találkozni vele.
Aztán lusták vagyunk találkozni magunkkal is, a bennünk rejlő és lassan elfeledett csavargóval, akiről, vagy inkább akihez verseskötet és album is szól, a Csavargó tízparancsolata címmel, és mindez csak azért, hogy legyen esélyünk magunkba nézve megtalálni azt, akik akkor voltunk, amikor nem hittük el, hogy azzá válunk, amik most vagyunk.
Kaposváron, május 28-án lebonthatjuk azt a kerítést, ami mögött fegyveresek sétálnak, fáklyával kezükben, nem tudom őriznek vagy kísérnek, parázzsal szemükben.
|
