1945. augusztus 6-a ugyanolyan napnak tűnt, mint bármelyik azelőtti. A háborúnak már vége volt, csupán egy-két egység hitte, hogy még van értelme a küzdelemnek. Ezek az egységek leginkább a Japán császári hadseregből kerültek ki.
Fél nyolckor körül három repülőgép jelent meg egy japán nagyváros, Hirosima fölött. Azt, hogy ezek amerikai gépek voltak, senkit sem érdekelt. A légiriadókba már megfáradt, a menekültekkel 400 ezresre duzzadt város nem is foglalkozott a repülőkkel, amelyek közül az egyik, egy B-29 típusú bombázó (mint a történelemkönyvekből később a túlélők megtudták, a gépnek neve is volt; a pilóta az édesanyja után Enola Gay-re keresztelte) alacsonyabbra süllyedt , és valamit ledobott. Csak egy bomba, gondolták a helyiek, akik akkor még nem tudhatták, hogy nem csak nekik, de gyermekeik, unokáik életét is „megváltoztatta” az a reggel. Akkor reggel az emberiség addigi legpusztítóbb fegyverét vetették be, egy atombombát.
A robbanás 1200 méteres körzetében mindent letarolt az addig ismeretlen méretű energia. Ma sem tudjuk hányan haltak meg, 61 és félezerre becsülik a halottak számát, de bizonyos számítások szerint a számuk akár a 80 ezret is elérheti és ez csak a közvetlenül a bombázásban meghaltak száma. Az amerikai közvélemény 140 ezres „eredményt” ismerhetett meg. A sugárzás okozta pontos következményeket, ma sem ismerjük, de tény, hogy mai napig szedi áldozatait a 60 évvel ezelőtti reggel. A leukémia, a „hirosimai rák”, és szintén máig rendszeresen születnek genetikai sérülésekkel gyermekek. A legszörnyűbb, hogy a bomba igazából nem is Japánnak szólt, hiszen akkor már ismert volt az a tény, hogy a szigetország csupán azért nem kapitulált, mert azt az amerikaiak előtt akarták megtenni, elkerülvén ezzel a kommunista megszállást. Harry Truman amerikai elnök, elrettentésnek szánta a fegyver bemutatását, az üzenet Sztálinnak szólt, ahogy három nappal később a következő is. Bár létezik olyan elgondolás is, ami már annyira messzire megy, hogy Truman azt akarta elkerülni a bomba bevetésével, hogy politikai ellenfelei, felesleges költekezéssel vádolják a kísérletek és az előállítás miatt. Bármelyik is igaz, embertelen döntés volt. Történészek állítják, hogy ez a két esemény nagy szerepet játszott abban, hogy azóta sem vetettek be a világon sehol atomfegyvert (természetesen itt csak a tömegpusztító fegyverekre van szó, az azóta hasonló technológiájú kézifegyverek bevetése már Európában is megtörtént, a Délszláv háborúban), bár abban csak reménykedhetünk, hogy a többszázezer áldozat emléke a későbbiekben is intő jel lesz a politikusok, vagy akár a terroristák előtt.
|