Mindig elgondolkodtat az a kérdés, hogy ha annyian keresik az élet értelmét, akkor vajon miért nincs még meg a Szent Grál? Persze ennek a kérdésnek már felekezeti vonatkozása is van, mert Móric nevű barátom, aki születésétől zsidó származású, valószínű, hogy nem érdeklődik a fenti tárgy holléte felől...
Alkimisták az aranycsinálás után kutatnak, míg az orvostudomány a rák ellenszerét próbálja megtalálni, én pedig egyszerűen azt, hogy milyen célból is vagyunk ezen a kies bolygón? Ez nem az elégedetlenség hangja, csupán annak a kíváncsiságnak, ami végig kísért eddigi létezésem során. Nem vágyom gazdagságra, hiszen elegendő lenne számomra a rendszerváltás utáni miniszterelnöki fizetések összessége (plusz Áfa), de minden vágyam az, hogy a céljaimat ne csupán önző létem határozza meg. Arra már viszonylag hamar rájöttem, hogy a szex, mint olyan, nem cél, hanem eszköz, de vajon minek az eléréséhez nyújt segítséget? Az a sztereotip válasz, miszerint a nemi vágy kielégítése a gyönyör nevű cél elérésére determinál bennünket, nem igazán elégít ki. Ennél töbre vágyom. Nem kell az abszolút igazság, hiszen tudom, az csak Istennél található meg, de néha vágynék egy kis őszinteségre. Ez persze azt is jelenti, hogy saját hazugságaim is kellőképpen zavart okoznak egysíkú elmémben, de ennél sokkal súlyosabb az katartikus élmény, amit akkor élek át, amikor a világ valótlan manifesztumaira kell rácsodálkoznom háromdimenziós létformám kétségbevonása közepette. Sokat akarok, akárcsak a szarka, de senki se gondoljon arra, hogy bizonyos testrészeim számára ez túlterhelést okozhatna. Nem akarom a mindent megismerni, hiszen a minden bennünk van, én pedig még nem vágyom arra az élményre, hogy a boncmester viccein röhögve éljem át az ipszilon bemetszést, miközben azon gondolkodnak, hogy vajon a darabolás előtt, vagy azt követően metéljenek-e körül? Bár attól határozottan tartok, hogy Madách jól látta a cél mibenlétét, mert ebben az esetben, csupán posztumusz tapasztalhatnám meg a tudás fantazmagóriájának tündöklését, ami viszont kellőképpen eltántorít az odaérkezéstől, hiszen élni jó. Ebben biztos vagyok, hiszen még egyetlen halott ismerősöm sem számolt be eget rengető szexuális élményről. Ergo: éljen a tudatlanság, kedves Kovács ügynök úr/elvtárs...
|