|
Székely Karola Frida alapján
"Mit jelentsen az, hogy két ember eldöntötte, hogy élnem kell? Engem ki kérdezett meg? Ki kérdezte meg, hogy van-e egyáltalán kedvem a világra jönni, vagy inkább az örökkévalóság ködében tapogatóznék tovább? Ki volt kíváncsi arra, hogy hajlandó vagyok-e végigszenvedni a születés fáradalmait, és utána ordítani a haragtól és a szégyentől? Összevisszaságban vándorlok az élet ösvényén, hol itt vagyok, hol ott, hol pedig amott. Határon innen és túl. Nem tudom, hogy mit hoz a holnap, és alapvetően kíváncsi természetemet ez megrémíti.
 Próbálok kiszállni a testemből, és karba tett kézzel, kaján vigyorral az arcomon próbálom szemlélni önmagam. Nem megy. Azt álmodom, hogy álmodok, de egyszer csak felébredek, és ráeszmélek, hogy mindez nem álom, hanem az élet valós és kegyetlen igazsága. Rá kell jönnöm arra, hogy nem vagyok mindenható, és rajtam kívül mások is léteznek ezen a bolygón. Ez nemcsak haraggal tölt el, hanem félelemmel is. Meg kell majd felelnem annak az 5 milliárd 999 millió 999 ezer 999 embernek, aki rajtam kívül tengeti életét? Tényleg léteznek mások is? Ugyanolyanok, mint én, ugyanúgy esznek, isznak, alszanak, mégis mások? Ez hihetetlen! Tényleg nem vagyok egyedül? Pedig itt ülök a 4 gigás gépem előtt, pötyögöm ezt az értelmetlen szöveget, és teljesen egyedül vagyok. Ezt be is tudnám bizonyítani, ha akarnám, de nem akarom. Nem szeretek bizonyítani senkinek semmit, hacsak magamnak nem.
De mit is bizonyíthatnék magamnak? Azt, hogy élek? Ezt nap mint nap tapasztalom. Azt, hogy meg tudok állni a saját lábamon? Hiszen még sosem segített fel senki azért, mert gyenge lábaim felmondták a szolgálatot. Az is bebizonyosodott már, hogy bármennyire is próbálok ellenkezni, élek; élnem kell, és, bár gyenge még a hangom, feltalálták a mikrofont.
Ergo: nem kell kiabálnom, hiszen a technika ördöge mindent megold…"
Persze azért vannak pozitív gondolkodású emberek is… Én igazából csak azt nem értem, hogy Newtonnak miért kellett feltalálnia a gravitációt? Azóta minden lefele, még néha az életszínvonal is, az pedig nem nevezhető hepís átalakulásnak. És akkor már megint Kafka Ferinél tartunk, bár a férgekkel való azonosulás mindig is nehezemre esett.
|
