|
Este van, este van a temető nyugalomban, az örökösök meg egymás haját tépik oszt osztozkodnak. Éhező harmadik világbeli gyerekek rohamozzák meg a frissen érkezett élelmiszer adományt, a többségen meg a nagyok osztozkodnak.
Oszt menj és uralkodj! Máskor, máshol, másért, de itt is osztásra gyűl az éji vad, te tetted ezt (?) Mihály. Szerep vagy ajándék, ki vagy be esetleg felosztás, a lényeg mindig ugyanaz: kinek mennyi és mi jut? Nagyapáink még azt mondták: a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon! Ma pedig azt kérdezzük: fontos az a hülye kecske? Kell nekünk egy… kecske? Nem lenne egyszerűbb egymás között osztozkodni?
Kihagyni, kifelejteni, letagadni, eltagadni vagy egyszerűen észre sem venni a másikat. Persze azért vannak, akik most sem így gondolkodnak, de a hiány mindig nagyobb, mint az ajánlat, ami egy túltermelősdit játszó rendszerben teljesen természetes. Hogy cinikus lennék? Lehet, de ne feledd, nem a szenvedőkkel szembeni a fanyar mosolyom, hanem a fejét elfordító, gondokat eltagadó önteltséget köpöm arcon ezzel a gúnyos vigyorral. Természetesen én is tudom, hogy nem adni olcsóbb, de ha az ember(?) nyitott szemmel jár, nem tudom elhinni, hogy könnyebb is, ha viszont igen, akkor, jaj nekünk! Jaj azoknak, akik most még nem rászorulók, de előttük áll az ismeretlen. Jaj nekünk, ha ezt tanítjuk csemetéinknek, és beléjük plántáljuk a nemtörődömség könnyed állarcát és felvértezzük őket a szelektív vakság védfalával.
Én is mentem már el koldus mellett hirtelen generálódott rádióhullámaimmal foglakozva és szólítottam barátomnak a nem létező túloldalon a senkit, hogy megússzam a kérés visszautasítását, de erősen elgondolkodtam azon, vajon mit evett az az ember vacsorára?
Nem szentekhez szólok, csupán a még látó és halló emberekhez: vegyük észre a szükséget és ha tehetjük, lépjünk túl ősi fösvénységünkön, hogy elmondhassuk: emberként bánunk azokkal is, akik csak álmodnak az emberi létről. Ja és még valami: tanuljuk meg tisztelni azt, aki mer kérni!
Mert ha így folytatjuk, soha nem fogjuk megismerni a kecske tejben főt káposzta ízét, maximum a csontra aszott bőrt szopogathatjuk fanyar pofával…
|
