|
Kaposvár ivóvize ihatatlan. Ezt mindannyian tudjuk, ahogy azt is, hogy ez nem teljesen igaz. Vannak vele problémák, de az egészségre nem káros, bár tény, gyomor kell a kortyolgatásához.
 A 2002-es önkormányzati kampányban jelentős szerephez jutott a kaposvári ivóvíz minősége. Míg Pintér Attila, az MSZP polgármesterjelöltje a csapvíz minőségét kifogásolta, addig Szita Károly, akkor is és azóta is, a város polgármesteri székét elfoglaló Fideszes politikus állította, hogy a vízzel nincsenek komolyabb problémák. Mára ezt az eseményt már csak úgy emlegeti a jobboldali sajtó, mint amikor a polgármester nagy arányban nyert, elfeledve a kampányban elhangzottakat. Ez pedig azért érdekes, mert a Kaposvári Polgár címet viselő „körlap” a minap azt vetette Lamperth Mónika szemére, hogy ihatónak minősítette a vezetékes vizet, miközben az igényes Polgárok a Gyertyános völgybe járnak ivóvízért. A másik vádpontjuk, hogy a belügyminiszter, miért csak most ígér pénzt a megoldásra, feltételezve, hogy ez sem más, csupán a kampány része. Egy részt, nehéz olyan projektre pénzt adni, amire a polgármester szerint nincs is szükség – mert ha elhittük Szita Károlynak, hogy nincs gong a kaposvári vízzel, akkor miért kellett volna azon javítani? -, másrészt pedig, Kaposvár nem tudott eleddig olyan pályázatot benyújtani, ami alkalmas lett volna a kért összeg elnyerésére. Az pedig engedtessék meg nekem, hogy azt mondjam, nekünk, Kaposváron élő és dolgozó polgároknak, teljesen mindegy, hogy kampány, vagy más célból kapott pénzből oldódik meg a vízminőséggel kapcsolatos problémánk, bár gyanítom, hogy Lamperth Mónika, nem kampányt folytatott négy éven keresztül, hanem egyszerűen dolgozott a városért, aki többre értékelte őt, mint ellenfelét, aki teljesen véletlenül, szintén Szita Károly volt…
|
