|
Sokszor el kell gondolkodnom, hogy vajon mitől van az, hogy egyes emberek kitalálják, hogy mi a divat, a többiek pedig vakon követik? Itt, ebben az esetben még csak a ruhaiparra gondolok, de máris rátérek az igazi témára. Azokról az emberekről szeretnék elmélkedni, akik azt vallják (már fiatalon), hogy nekik jobb egyedül élni, és embertársaikat, csak bizonyos esetekre és bizonyos (általuk meghatározott) időszakokra, célra igénylik.
 Hogy ez most egyszerűen fura, vagy inkább felháborató, azt most nem tudom eldönteni, de ez már-már olyan, mintha kölcsönöznénk egymást, vagy legalábbis egyszer használatos tárgyként kezelnénk a másikat. Azon már nem is lepődöm meg, hogy a „Bridzsíd Dzsonszok” az USA-ból indultak világhódító körútjukra, hiszen ha valakik, akkor ők tudnak különcködni (mi meg még a Britekkel élcelődtünk…), mer hát, miért is lenne jó az nekik, ami a világ teremtése után pár órával már működött? Azt persze tudom, hogy ha valaki messze van az „ős-hazától”, akkor még nagyobbat kell domborítania, mint egyébként, de szerintem ez az álaszketizmus már igazán túlzás. Persze a legszebb az egészben, hogy nem csak hirdetik, hogy nekik így jó, de lassan már ők maguk is elhiszik, és csodálkoznak rajtunk, ha hitetlenül nézzük őket, mi szürke kis nyárspolgárok, akik eddig naivan azt hittük, hogy az a jó élet, amit mi összegüriztünk, és most lássatok csodát, kiderül, hogy máshogyan kellett volna izzadni, de legalábbis mindig mással kellett volna izzadni.
Természetesen az első gondolatom, mint minden mérföldkőszerű felismerésnél az volt, hogy most kell eldobnom magamtól az életet, ráadásul jó messzire, hátha kvalifikálom magam az athéni olimpiára életvetésből, de aztán hamar rájöttem, hogy kevesebb problémával jár az esetet végiggondolva kiröhögni a felvilágosítót. Innen már nehéz megállni a lejtőn és könnyen keveredünk abba a hibába, hogy minden újat kétkedve és két pofával röhögve fogadunk, de nem hiszem, hogy ne lennénk képesek túllépni a saját árnyékunkon, és ne tudnánk eldönteni egy véleményről, hogy antiperisztaltálni kell e tőle, vagy inkább elgondolkodni. Viszont ezek a szinglik nem hagynak nyugodni. Nem az a baj, hogy léteznek ilyen gondolkodású emberek, sokkal inkább abban látom a veszély forrását, ha egyszer már mindenki meg lesz fertőzve ettől a fene nagy szabadságtól, és akkor ott állunk, mi pártkapcsolat pártiak és majd könyöröghetünk a kisebbségek jogaiért, amik a mieink lesznek, és talán majd arról szólnak, hogy ne csak kutya és macska megőrzőt tartson fenn a város, de bölcsödét és óvodát is!
|
