|
Miért fagy, ha amúgy még a pólók kerülnek elő reggelenként a szekrényből, vagy esetleg mi nem fogjuk fel, hogy nyakig benne vagyunk a zimában?
 Kinézek a hőmérőre és azt látom, hogy nem látom. Szerintem valaki még nyáron ellopta, mert azt hitte, hogy megörizheti a rajta lévő értékeket, oszt majd nem kell fűteni, amikor bekopog az első ember, a Szept, utánna meg a másik két öreg és a többiek. Azt hiszem ezt most elcseszte, mert tavaly is, amikor kölcsönadtam szegényt, olyan lelkibeteg lett, hogy március idusáig nem volt hajlandó éjszakánként kibújni a biztonságot jelentő fagypont alól. Na mindegy, majd rájön, hogy az enyvet milyen nehéz lesikálni a beszennyezödött végtagról, de akkor már úgysem lesz időben, azaz késő lesz. Szóval jönnek a hidegek, meg a Béláék a hétvégére. Megint egy hétvége, megint egy Béla, aztán megint hétfő. Kezdem azt hinni, hogy a „dezsávű” nem egy véletlenújraélés, hanem a terminus sztereotip, önelégült vigyora, vagy legalábbis egy oltári nagy hiba a Matrixban. Ja, igen, a Bélánál tartotta, aki lehetne Géza is, de ez a része teljesen semleges és a lényeget nem befolyásoló eleme az egésznek. Ami ha belegondolok, nem is olyan szőrnyű, csupán lassan elviselhetetlen, mert a nemtelen részecskék a legagresszívebbek a rendszerben, így, és ez által akár arra is gondolhatnánk, hogy felindultságuk kiszámíthatóvá teszi őket, de természetesen ez, mint a legtöbb logikusnak tűnő következtetés itt is zsákutcára nyit ajtót és legnagyobb tévedésünk felé írányitja bizalommal túlterhelt személyiségünket. De ez azt hiszem most már nem fog megváltozni, tehát vonjuk le a konkluzíót és fogadjuk az ajtóban mosolyogva Bélát!
|
