|
avagy
Ami látszólag érthető, de mégis a gyomrot fekszi meg…
Vádaknak, mint minden publicista, naponta vagyok kitéve, de mint jó esőkabátról, rólam is lepereg az igaztalanság. A különbség csak annyi, hogy a jogos kritika mély krátereket váj lelkembe. Nem olyan régen hallottam egy tragédiáról, mely ismét rávilágított számomra, hogy milyen kevésen is múlhat egy ember élete.
 Magát a történetet nem fogom itt feleleveníteni, hiszen nem a konkrétumokban rejlik a lényeg, hanem részletekben. Ha nem figyelünk egymásra, ha nem vagyunk képesek értékükön kezelni az élethelyzeteket, ha többre vágyunk, mint, amit az élet leosztott nekünk, akkor könnyen válhatunk áldozattá, saját magunk áldozatává. Ami e sorokat bennem generálta, egy fiatal fiú életét követelte, és közel olyan szinten megemlíthető az is, hogy egy másik ember szabadságát rabolta el, ami egy hosszú-hosszú börtönbüntetésben fog manifesztálódni. A másik eset, hasonló eredménnyel zárult, ott ráadásul még a direkt kontaktus is csak a tragédia időpontjára jött létre, amikor is egy, a megengedett sebességet csekély(!) mértékben túllépő autós gázolt halálra egy ittas állapotban lévő (kivilágítatlan) gyalogost. Ezek mind arra hívják fel a figyelmünket, hogy nem vesszük elég komolyan az életet és az azt fenyegető veszélyeket.
Barátaim és egyéb emberszabásúak!
Kérnék mindenkit, hogy dobja sutba az elveit, ha saját, vagy másvalaki életéről van szó, mert ez nem egy számítógépes játék, ahol ha rontunk, vissza tudnánk menni egy korábbi mentéshez. A valóságban mindenkinek egy élete van, amit egyszer kezdhet el. Sokan mondják, hogy éljünk a mának, erre én azt válaszolom, hogy… de gondoljunk a holnapra is, mert a jövő teszi széppé a mát és a múltat. Az öregeknek a sexlap is csak történelem, de vajon van e szebb tudomány a régmúlt értékelésénél? Annak a régmúltnak a felülvizsgálatánál, ami nem csak tanít, de figyelmeztet is, figyelmeztet saját és eleink hibáira, amit talán jobban teszünk, ha nem követünk el, de az olvasáshoz nem csak szemüveg szükséges, hanem a létünk maga is, hacsak nem menekülünk a reinkarnáció árnyékába, amiben lehet hinni, de akkor sem szabad elfeledni, nem folyamatosságot ígér, csak egy esetleges folytatást.
|
