|
avagy
Mit tegyünk akkor, amikor eleink acsarkodnak még létünkben vagyonunkra?
Nem arról vagyok híres, hogy az utcán heverő témát átlépvén, megerőltetem az agyamat és új kutatásokba kezdek, tehát ismét egy létező borzadály. A szereplők ettől kezdve nem a képzeletem szüleményei, de korán örül az, ki azt hiszi, hogy címkével ellátva helyezem ki a kirakatba azokat az embereket, akik megosztották velem az aritmiás problémájukat. Azt, hogy ilyesmi megtörténhet, nem a véletlen és nem a teremtő műve, hanem az elcseszett zsugoriságunké.
 Vagyis azé az elképzelésé, hogy mi vagyunk JFK, és elmondhatjuk híres mondatát: ami a miénk, az a miénk, ami az önöké, arról tárgyalhatunk. S hogy miről van szó? Csupán egy apró félreértés, amikor is a tisztelt após (elnézést kérek azoktól, akikre ez nem vonatkozik, és szerencsére ők vannak többen) azt hitte, hogy hat almából hetet megtarthat és elég, ha a többit osztja meg családjával. Történt, hogy az indulófélben lévő csemete egy kis családi segítséget kapott az előbb már említett induláshoz, majd a két óra múlva tud-e saccolni kérdésre kapott válaszból leszűrte, hogy adománya mekkora tulajdonrésszel is örvendezteti meg csöppnyi gyermekét. Persze a két óra kevésnek bizonyult a pontos tippeléshez és úgy jártak a fiatalok, mint az egyszeri lottó zsonglőr, aki azt hitte, hogy a hatos számot akár háromszor is megjátszhatja egy szelvényen. Az arányok ilyenkor persze időlegesen maradnak, mert ők már csak ilyen maradiak, a fiatalok meg hülyék és optimisták, amikor azt hiszik, hogy majd legközelebb… Az após meg egy őskövület, na meg valami érdekvédő, aki inkább látná holtan gyermeke párját, mintsem arra gondoljon, hogy biza’ az is teljes őrlésű emperke, vagy inkább teljes jogú tagja szűkebb pátriárkájának. Szerencsére, már ha lehet ilyen esetben bármi pozitívumot is találni, a család egyben maradt, sőt talán egyszer majd szaporodni is képes lesz, de csak akkor, ha a tökön rúgás (sicc) csak ígéret marad és verbális eszköztárunk bővítményeként kerül a használatba. Igazából tehát nem utál senki senkit. A boszorka nem akarja ropogósra sütni Jancsit és Júliát, Rómeó nem döfi Petúr szívébe a mérgezett pisztolyt és Csipkerózsika sem alussza át a nagyfőnök beteglátogatását, mikor éppen a mérgezett marharépa tüneteit heveri ki. Vagyis szent a béke, csak azt nem tudom, hogy ezt ki fogja közölni a résztvevőkkel?!
|
