|
Mindenki, mindig fel van készülve a télre, csak akkor azt nem értem, hogy miként tud mégis minden évben napokra megbénulni az ország közlekedése, ha véletlenül valaki nyitva felejti a mélyhűtőjét, és abból némi-nemű jégdara bekerül a közfelfogásba. Azon, hogy a mi utcánkba – néha – nem lehet bejutni, csak helikopterrel, még elmegy, de hogy ez néha az összes utcára igaz legyen, az már nekem is sok. Tudom jól, hogy a mostani állapot nem erről szól, de én, mint jövőbelátó jós, rettegek attól, hogy mi lesz, ha nem teszünk semmit a bimbók eljövetelének érdekében.
 Szeretnék elbúcsúzni a téltől, mert úgy érzem, hogy eleget rontotta már itt a levegőt, illetve az útviszonyokat, nem is beszélve arról az elaknásításról, melyet maga után hagy elolvadása végkövetkeztében. Nem vádolok én senkit; hogy ez a hibás, vagy az a hibás (pontosan tudom ki a hibás, de nem mondom meg) csupán azt kérdezem, hogy megoldható-e egy összetett éghajlatú ország mediterrán vidékén az emberi szabadságjogok télen is érvényesülhessenek, ergo az év bármelyik napján a saját döntésem legyen, hogy otthon maradok-e vagy sem. Azt még valahogy elviselem, hogy törvényekkel és társadalmi konvenciókkal szorítják keretek közé szabadságvágyamat, de hogy dermedt állapotban lévő hákettőó tegye mindezt, azt már vérlázítónak tartom. Persze tudom én, hogy volt már ennél rosszabb, sőt, azt is sejtem, hogy lesz is még didergető az égiáldás, de hát ilyen az ember. Amúgy meg senkit se tévesszen meg az az apró tény, hogy napok óta olvad, hiszen ez csak a beetetés fázisa, és ha nem tekerjük gyorsan előre a Rolexen a dátumot, érhet még meglepetés bennünket. Azt már csak félve jegyzem meg, hogy a gázcsapot nem csak a ház sarkán lehet elzárni, akkor pedig kifagy belőlünk a maradék jóindulat is, arról nem is beszélve, hogy megfázhat az éppen elolvadt hóemberem.
 Szóval, tényleg temetném a telet, akár Busónak öltözve – tudom, hogy az jövő hónapban jön, de mi lenne, ha egyszer korábban szánna ránk időt? – is, hogy jól ráijesszek és szabad utat biztosítsak a tavasz első sugarainak, (majdnem azt írtam, hogy sugárinak, de aztán rájöttem, hogy az túlzottam irodalmiaskodó lenne) akik jelzik számunkra a szerelem eljöttét (na tessék, máris témánál vagyunk). A lényeg, hogy baromira fázom (most még a fűtés is elromlott a szobában, vagy csak elfelejtettem feltekerni) és hihetetlenül zavar az autóm folytonos önfejűsködése. A busóra visszatérve, ugyan nincs lehetőségem különböző maszkokat magamra húzni, de bízom benne, hogy az arckifejezésem magáért beszél, így Tél atyánk úgy megijed, hogy nemcsak hogy a gatyájába csinál, de rögvest el is kotródik. Felőlem akár észak felé is elrepülhet pé alakzatot felvéve, (hogy miért pont a pé betű jutott eszembe, fogalmam sincs) vagy alakzat nélkül, nekem édes mindegy. Ahogy eddig sem láttam túl sok hókotrót, úgy a továbbiakban sem vagyok rájuk kíváncsi, de lehetőleg úgy, hogy most már ne is zavarjon a hiányuk sehol az országban! Éljen a tavasz, éljenek a lányok és most már én is szeretnék egy kicsivel jobban élni, mert fagyos hangulatomnak csak kis részben oka egyre fogyatkozó hajkoronám.
Ja, és hallottam egy jó módszert, hogy miként is lehetne megszabadulni ettől a rengeteg hótól: számoljunk háromig és a hó elolvad, ha mégsem, akkor számoljunk tovább!
|
