Tiltakozás az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének
antikommunista előterjesztése ellen!
A Munkáspárt Elnökségének közleménye
A Munkáspárt Gyurcsány Ferenc
miniszterelnöknéknél és Szili Katalinnál, az Országgyűlés elnökénél levélben
tiltakozott az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése január 23-27-i ülésének
tervezett határozata ellen, amelyben ”Az önkényuralmi kommunista rendszerek
által elkövetett büntettek nemzetközi elitélésének szükségességéről” szól. A
Munkáspárt az Országgyűlést és a kormányt kérte, hogy ne támogassák a fenti
dokumentumot.
A Munkáspárt szerint a tervezett
dokumentum Magyarországra nézve sértő, hiszen a magyarországi szocializmust
teljes mértékben egy lapon említi olyan diktatúrákkal, mint az egykori
kambodzsai rendszer. A Munkáspárt hangsúlyozta, hogy az Európa Tanács
Parlamenti Közgyűlésének határozata egy új antikomintern paktum alapjait vetné
meg, nyílt hadüzenetet jelentene az európai közvélemény jelentős részének,
amely ma a választásokon a kommunista és munkáspártokat támogatja.
Európa ébredj! Itt a kommunista veszedelem!
Nagyjából ezt üzenték karácsony
előtt az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének egyik bizottságából minden
európai kormánynak, és kommunista pártnak. Az európai nagytőke feltett
szándéka, hogy megtisztítja Európát a kommunistáktól. Kommunista-ellenes
boszorkányüldözés már számtalanszor volt az európai kommunisták történetében,
de sohasem sikerült a tőke elképzeléseinek megfelelően kiíratni a kommunistákat.
Most sem fog sikerülni!
A kommunisták nem pusztultak ki
A tőke támadásának színhelyéül
ezúttal az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlését választotta, annak is a
politikai ügyekkel foglalkozó irodáját. Az iroda december 14-i ülésén “Az
önkényuralmi kommunista rendszerek által elkövetett büntettek nemzetközi
elitélésének szükségességéről” – címmel határozatot fogadott el, amelyet az
Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének január 23-27-I ülése elé terjesztenek.
Mi is van az ominózus anyagban?
Az európai urak nem spóroltak se
idővel, se pénzzel, összeszedtek szinte mindent, amit szerintük a kommunisták
rovására lehet írni. Az egészet leöntötték az emberi jogok „mártásával”, hiszen
az a politikai mártás tesz ma emészthetővé mindent a tőkés világban. „A
kelet-és közép-európai önkényuralmi rendszerek, kivétel nélkül tömegesen
megsértették az emberi jogokat.”- mondja ki az írás. Ez természetesen nem igaz,
de ez nem érdekli a szerzőket. Az sem foglalkoztatja őket, hogy a kapitalizmus
vagy akár a katolikus egyház ennél sokkal nagyobb bűnöket követett el. Nem csak
hazug az anyag, történelmietlen is. Megemlíti ugyan, hogy voltak nemzeti
eltérések, de az ö szempontjukból a kádári szocializmus ugyanaz, mint a
pol-poti kambodzsai rendszer.
De miért a nagy igyekezet? Erre
is választ kapunk. Az európai tőke propaganda-felelőseit irtózatosan zavarja az
a tény, hogy 15-16 évvel a tőkés ellenforradalmak után még mindig vannak
emberek, akik hisznek a kommunizmusban, sőt nő a bizalom a kommunista pártok
iránt. Pedig nem tétlenkedtek e 15 év alatt sem. Elég, ha kis hazánkra
gondolunk, ahol az európai nagytőke útmutatásai jegyében, megfűszerezve némi
magyaros túlkapással, már ledöntötték a szocialista rendszer szobrait,
átkeresztelték az utcákat, bevezették az iskolákban a kommunizmus áldozatainak
napját, betiltották a vörös csillagot, megépítették a terror házát, hőssé
emelték 1956 politikai és köztörvényes bűnözőit. És mégis van Magyar Kommunista
Munkáspárt, van Baloldali Front - Kommunista Ifjúsági Szövetség. „A társadalmi
éberség a kommunista rendszerek bűnei iránt igen csekély. Néhány országban a
kommunista pártok legálisak és aktívak, sőt egyes esetekben nem is határolódtak
el a múlt kommunista diktatúrák bűneitől.” - írják az említett európai anyagban.
A tőke urai keresik ennek a -
számukra kellemetlen - jelenségnek az okait, és egyszerű választ találnak. Az
önkényuralmi rendszerek összeomlását nem mindenütt követte olyan „nemzetközi
vizsgálat és felelősségre vonás”, mint ahogyan ez a nácizmus nevében elkövetett
bűnök esetében történt. Nem volt új nürnbergi-per, egyedül Jugoszlávia esetében
tehették meg azt a példátlan bohóckodást, amit hágai bíróságnak neveznek. Ez
azonban nem annyira a kommunistáknak szólt, hanem az erős és önálló Szerbia
ellen léptek és lépnek fel ma is. Romániában Ceaucescu elnököt a rendszerváltók
kivégezték, Honeckert. Zsivkovot elítélték, de Kádárt, Grószt, Jaruzelskit nem.
Persze, mindennek megvan a maga
oka, és ezt az európai urak tökéletesen tudják. 1989-ben nem volt nyílt
ellenforradalom, mint 1956-ban, nem voltak barikádok, nem lőtték halomra a
kommunistákat a Köztársaság téren. Ezek az urak pontosan tudják, hogy az
amerikai és a német tőke írta a kelet-európai forgatókönyveket. Ők diktálták a
békés ellenforradalom receptjét, aminek az lett a következménye, hogy az
embereket milliószámra sikerült becsapni, elhitetni velük, hogy nem is tőkés
rendszerváltásról van szó. A gond persze az, hogy ma már ezt egyre többen
ismerik fel, és egyre többen fejezik ki elégedetlenségüket. Európában is,
Magyarországon is.
Új koncentrációs táborokat?
A tőke nem bízik teljesen a saját
propagandájában. Éppen ezért igyekszik erkölcsi, politikai és anyagi nyomást
gyakorolni a létező kommunista pártokra. Adjátok fel a múltatokat, tagadjátok
meg a gyökereiteket, és – talán – befogadunk benneteket az úri klubba! Ezt
üzeni a tőke ezúttal is. „A Parlamenti Közgyűlés „felhívja a kommunista és
posztkommunista pártokat a tagállamokban, hogy – amennyiben még nem tették meg
– értékeljék újra a kommunizmus történetét és saját történetüket, világosan
határolódjanak el a kommunista önkényuralmi rendszerek bűneitől.”
A csendesnek tűnő évek után az
európai nagytőke kemény intézkedéseket fontolgat. A politikai iroda azt
javasolja az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének, hogy állítson fel
nemzetközi bizottságokat a kommunista bűnök tényeinek összegyűjtésére; ítélje
el e bűnöket; európai kampányokkal ébressze fel a nemzetközi közvélemény
figyelmét; kormányok, tudósok és civilszervezetek részvételével szervezzenek
nagyszabású nemzetközi konferenciákat.
Az egyes tagállamokban ma még nem
kell koncentrációs táborokat felállítani, de az európai urak azt várják az
egyes nemzeti kormányoktól, így nyilvánvalóan a magyar kormánytól is, hogy információs központokat hozzanak létre, hozzák nyilvánosságra a kommunista
rendszer dokumentumait, írják át a történelemkönyveket és antikommunista „emlékművekkel”
rakják tele a köztereket. Röviden: irtsák ki a kommunista múltat, és zabolázzák
meg a kommunistákat, ijesszenek rá mindenkire, aki őket akarja követni.
Van egy dolog, amivel nem igazán
tudnak ezek az urak kezdeni. Az anyagukban is megemlítik, hogy ma is vannak
kommunista országok, ahol hasonló kommunista elvek alapján építik a
társadalmat. S, mily furcsa, „nemzeti érdekből” egyes országok gazdasági és
politikai kapcsolatokat tartanak fenn ezekkel a kommunista országokkal. Vagyis:
vegyük blokád alá Kínát, ne kereskedjünk Vietnammal, Kubával, indítsunk új
hidegháborút!
Hogyan tovább?
Ha az Európa Tanács Parlamenti
Közgyűlése januárban elfogadja ezt a programot, úgy az Európai Unió közös
zászlója lesz a kommunizmus és a kommunisták elleni harcban. Ha elfogadják, az
európai nagytőke nyíltan hadat üzen számos európai kommunista és munkáspártnak,
az európai közvélemény jelentős részének.
Ha az Európa Tanács Parlamenti
Közgyűlése elfogadja a javaslatot, az európai tőke már nem egyszerűen egy lapon
emlegetné a kommunizmust és a fasizmust, de kisebb rossznak minősítené a
fasizmust. Az antikommunista nyilatkozat ugyanis felmenti azokat az egykori
kollaboránsokat, és nácibarátokat, akik „emberi jogait” a kommunista rendszerek
megsértették. Ad abszurdum: meg kell büntetni a kommunistákat, mert a háború
után a népbíróság halálra ítélte Szállasi Ferencet, Jány Gusztávot, Imrédi
Bélát. Horthyt meg sajnálni kell, mint kedves, aranyos öreg bácsikát, akinek a
még a fiát is elrabolták a csúnya nácik.
Nem a Munkáspárt magánügye
Félreértés ne essék: téved, aki
azt hiszi, hogy Magyarországon a Munkáspárt magánügye. Még jobban téved, aki
azt gondolja, hogy egy ilyen antikommunista pogromnak csak a kommunisták
lesznek elszenvedői, és mindenki más csak nyer vele. A szocializmus sok millió
magyar számára a közös múltat jelenti. Ennek a múltnak minden jó oldalát
közösen élveztük, és hibáit is együtt szenvedtük el. Az ingyenes oktatás hatása
ott van a mai döntéshozók fejében. A teljes foglalkoztatottság mellett
megépített országon ülünk valamennyien. A jót nem kidobni, hanem védeni
kellene. Az egykori igazságtalanságokat, mert senki sem tagadja, hogy voltak
ilyenek, nem mai, újkori igazságtalanságokkal kellene tetézni.
Ismerjük a történelmet. A
kommunisták után előbb-utóbb üldözni kezdenek más baloldali erőket is,
baloldali szocialistákat, humanistákat, radikális zöldeket, háborúellenes
aktivistákat. Ma még nem késő! Éppen ezért elvárjuk a magyar politikai élet
szereplőitől, hogy nyilatkozzanak: ezen az úton kívánnak-e menni, vagy
hajlandóak felemelni szavukat? Hajlandó-e a magyar kormány, a magyar parlament
fellépni az európai antikommunista paktummal szemben? Hajlandóak-e a magyar
egyházak, beleértve a zsidóegyházat is, tenni ez ellen? Hajlandóak-e a magyar
politikai pártok megfékezni a kommunista ellenes hisztéria újabb veszedelmes
hullámát?
|