|
A korai elő-tavasz ismét felhívta
a figyelmet a magyarországi belvízveszélyre, ami egész évben jelen van ugyan,
de csak ilyen esetekben kap olyan publicitást, ami kellő figyelmet irányít a
tarthatatlan állapotra. A kormányzat és a lakosság felelősége egyetemleges,
mert míg az egyik, ciklusokon átívelően kevés pénzt biztosít a megelőzésre,
addig a másik túlságosan nagyvonalúan kezeli saját felelőségét.
Hazánk folyókban és tavakban
gazdag terület, ami a magyarországi, és a Kárpát medencében és környékén lévő
hegyek miatt, folyamatos árvízveszélyt jelent a számunkra a csapadékos időszakokban
és közvetlenül a hóolvadások után. Viszonylag kevés szó esik azonban a
belvízről, ami ha lehet, még veszélyesebb, mivel az árvíznél alattomosabb, bár
a védekezés ellene, akár könnyebb is lehetne.
A belvíz sajátja, hogy nem a
felszínen kezdi a támadást, hanem az alatt, ami láthatatlanná teszi egészen
addig, amíg a kárt nem észleljük. A kormányzati felelősség abban testesül meg,
hogy számos településen, településrészen mai napig nem oldották meg az esővíz-elvezetést,
illetve a folyók, tavak vízszintjének emelkedésekor, nem megoldott a
többletcsapadék elvezetése, levezetése.
 A lakosság azonban nem dőlhet hátra
és nem mutogathat ujjal az államra, mivel a sokszor felelőtlen építkezések,
területmegnagyobbítások és a telkünk előtt húzódó esővíz-elvezető csatornák
elhanyagolása, néha súlyosabb körülményekkel jár, mint az állami beavatkozás
hiánya. Akkor, amikor a gépkocsi behajtó építésénél meg kívánunk spórolni pár
ezer forintot, nem is gondolunk rá, hogy akár saját magunknak, akár a
szomszédunknak, szomszédainknak okozhatunk ezáltal milliós, tízmilliós kárt.
Ugyanakkor itt lenne az ideje,
hogy ne egymásra mutogassunk, hanem mindenki elvégezze a feladatát. Talán nem
megy egyik napról a másikra, de ha mindennap megteszünk egy apró lépést –
lehet, hogy nem száz, de – párszáz nap, vagyis egy év alatt a
veszélyeztetettség a töredékére csökkenhet.
|
