A járulékcsökkentés nem borítja fel a társadalombiztosítást. Továbbra is fenntartjuk azt a javaslatunkat, hogy 29-ről 19 százalékra csökkenjen a járulékkulcs július elsejétől. A korábbi tendenciák, adatok alapján elmondható, hogy lehetőség van 120 ezer új munkahely létrejöttére egy ilyen határozott és jelentős járulékcsökkentés hatására – mondta minapi sajtótájékoztatóján Varga Mihály, az Orbán kabinet volt pénzügyminisztere.

A Fideszes javaslat előremutató, azonban nem érett meg az idő egy ilyen reformelem azonnali bevezetésére. A javaslat, nagymértékű félreszámolásra és tévedésre utal. Szakértői vélemények szerint egy ilyen döntés 500-650 milliárd forintos bevételkiesést jelentene – amit az ellenzéki párt szerint kompenzálna a 120 ezer új munkavállaló. Ez a számítás azonban biztos, hogy valótlan adatokat vesz alapul. Egyrészt, mert a vállalkozásoknál maradó többletforrás jelentős része az ott jelenleg is dolgozók bérfejlesztésére fordítódna – főleg azokon a helyeken, ahol működik érdekképviselet.

Ha tovább számolunk, akkor még inkább látszik, hogy a Fideszes javaslat csődbe döntené az országot. A járulékteher egylépcsős csökkentése, már az első hónapban bevételkiesést jelentene, míg a pozitív hatások, csak jóval később jelentkezhetnének és akkor sem akkora mértékben, hogy a fellépő hiányt kompenzálni tudják. Magyarországon a vállalkozások tőkehiánnyal küzdenek, vagyis nem lennének képesek a többletforrásokat kiegészíteni úgy, hogy jelentős munkahelybővítésre legyenek képesek.

Abban az esetben, ha megvalósulnának a Fidesz által vizionált számok, vagyis valóban 120 ezer új munkahely jönne létre a járulékcsökkentés hatására, akkor, ha a hiány teljes pótlását tekintjük célnak, havi 350-450 ezer forint járulékbefizetéssel kell számolnunk személyenként. Ezt az összeget természetesen bizonyos mértékben korrigálni kell, hiszen nem csak plusz bevételhez, de csökkenő kiadással is számolnunk kell az alacsonyabb munkanélküliség miatt, de lényegében ez a tehercsökkenés sem változtat lényegesen az elvárásokon. Ezek a számok irreálisak. Egyrészt azért, mert a magyar munkavállalók nem rendelkeznek olyan bérrel, aminek ekkora lenne a járulékvonzata – hazánkban az átlagbér nem éri el a várt összeg 50 százalékát –,  másrészt pedig a hazai munkanélküliek jelentős része az alacsonyan kvalifikált rétegekből kerül ki, ahol jó esetben a minimálbért keresik az emberek. Problémát jelentene az is, hogy a növekvő technológiai fejletség nem ezeknek a munkavállalóknak nyújtana lehetőséget, így eleve kérdéses, hogy lenne e ekkora mértékű szabad munkaerő a piacon.

Varga Mihály a sajtótájékoztatón elővette azokat a politikai elemeket is, melyek szintén nem a valós analógiát voltak hivatottak mutatni a két kabinet között. A Medgyessy-Gyurcsány-kormánynak 1,5 százalékos munkanélküliség növekményt írt a számlájára, amit az Orbán-kormány 230 ezer új munkahelyével állított szembe. A volt pénzügyminiszter nem foglalkozik azzal, hogy Magyarországon a munkanélküliségi ráta növekedett és nem a munkanélküliség maga, hiszen ez egy növekvő foglalkoztatás mellett – a jelenlegi adminisztráció működése alatt, az elmúlt években, átlagosan 20 ezer fővel nőtt a foglalkoztatottak száma – lehetetlen, vagyis Varga Mihály, bár igazat mondott, a valósághoz semmi köze nem volt az általa ütköztetett adatok összehasonlítása.

Szintén kritikaként jelenik meg az ellenzéki képviselő szavaiban a növekvő államháztartási hiány, viszont elfelejtette megemlíteni, hogy a szocialista-szabaddemokrata kormány sokszorta többet költött az olyan infrastrukturális beruházásokra (pl. autópálya), amik elősegíthetik a foglalkoztatás további bővítését, mint elődje.

A Fideszes javaslat nem megalapozott, és olyan álomszámokat vesz alapul, melyek teljesülésére esély sincs, ugyanakkor tény, hogy nagyon jól hangzik az ilyen mértékű csökkentés. A kérdés csupán az, hogy egy esetleges jobboldali győzelem esetén miért ábrándulnának ki a választók az új kormányból? Azért, mert Orbán megismételné azon tézisét, hogy más a kampány és más a választás, vagy azért, mert – ebben az esetben – betartaná az ígéretét, ami vagy a költségvetés csődjéhez, vagy nagyarányú adóemeléshez, vagy az euró bevezetésének 137 éves eltolásához vezetne.

Publikálta null