A Pécsi Ókeresztény Sírkamrák rengeteg olyan művészeti értéket képvisel, melyek nélkül mi magunk is szegényebbek lennénk. Akár jártunk már Pécsett, akár csak tervezzük, egy kirándulást mindenképpen megérnek ezek az 1600 éves emlékek. Bár a halál sosem szép, eleink képesek voltak művészetet vinni az elmúlásba. Szerkesztőségünk várja az ötleteket, hogy milyen műemlékekkel foglalkozzunk a későbbiekben.

Ókeresztény mauzóleum

1975-ben a Pécsi Bazilika – amit szintén a IV. században kezdtek el építeni – előtti tér felújításakor kerültek felszínre az első leletek. Akkor, a Bazilikával nagyjából egyidőben épült Ókeresztény mauzóleumot, egy nagyméretű keletre tájolt egyhajós kápolnát tártak fel. Alatta a szintén akkortájt épült, de szerkezetileg tőle független kisebb cubiculumot, sírkamrát is találtak. A díszítésből és a felhasznált anyagokból arra következtethetünk, hogy korának híressége számára emelték az épületegyüttest. Az itt elhelyezett halott valószínűsíthetően a III. században kerülhetett a sírkamra déli oldalába, legalábbis márvány szarkofágja erről tanúskodik. A sírkamra falait bibliai tárgyú freskók és növényi ornamentika borítja, a figurális ábrázolások között pedig márványhatású festést találunk, mindezek szép kiművelése szintén az elhunyt társadalmi szerepére utalhat. A freskók Ádámot és Évát ábrázolják a paradicsomban az almafával és a kígyóval, illetve Dániel prófétát, akit az oroszlánok vermébe vetettek. A keleti falon egy Krisztus-monogram töredéket illetve egy fehér ruhás ülő alak ábrázolást látunk.

I. sz. (Péter Pál) sírkamra

224 éve, 1782-ben került elő az első ókeresztény emlék, és 2000-ben kezdődött a el a legújabb lelet, egy nyolcszögalakú sírkamra feltárása. Az addig eltel évszázadok alatt 16 sírkamrát és több száz sírt és az azokban fellelt több ezer késő-római kori tárgyat adott a régészet a kultúrált világnak. A kétszintes épületben meglepően jó állapotban találták meg a dongaboltozatos sírkamrát. Falait freskók borítják, melyek keresztény szimbolikája pontos képet ad számunka az adott kor vallási értékeiről. Amikor valaki belép az ajtónyíláson, Péter és Pál apostol alakját láthatják (innen az elnevezés), ahogy Jézus jelenlétét szimbolizálva rámutatnak egy Krisztus-monogramra Az oldalsó falak Ádám és Éva, Noé, a háromkirályok, Jónás, Szűz Mária és a gyermek Jézus történetét tárják elénk az akkori hitvilágnak megfelelően. A gazdag növényi és állati (galambok, pávák) ornamentikával díszített boltozaton négy kör alakú keretbe foglalt portrét találunk, ami feltételezhetően a temetetteket ábrázolja.

II. sz. (Korsós) sírkamra

A kornak megfelelően, a föld alatti, – építésekor – dongaboltozatos, festett falú sírkamra felett kápolna található. A sírkamrában két sírt találtak a régészek, melyek egyike igazán különleges, kettős fenékburkolatú sír.

Ókeresztény temetőkápolna

Az észak-déli tengelyű építmény északon apszissal zárul. Az apszisban Kr. u. 390 körül ülőpadot alakítottak ki és egy kőből készült oltárlapot helyeztek el, majd egy alacsony kerítéssel elzárták azt a gyülekezési tértől, ezzel is növelve annak tekintélyét. Ez az épületrész valószínűleg az itt elhelyezett halottak emlékére megtartott "lakoma" céljára szolgált.

Belső terében a padlószint alatt négy sír került elő. A temetőkápolna azonban sokban különbözik Sopianae akkori temetkezési épületeitől, itt ugyanis nem sírkamrába, hanem az épület belső járószintje alá mélyített sírokba temették a város keresztény lakosait.

Pécs kultúrája a múltjában gyökeredzik, talán ezért is olyan fontos az itt élőknek a származásuk. Ha valakinek, csak egyszer is, köze volt Pécs városához, nem felejti el, hogy mit kapott ettől a különleges hangulatú településtől. Évszázadok és hódítók nyomták rá a bélyegüket, de ahelyett, hogy elveszítette volna identitását, inkább magába építette a megszállók lelkületét, ami egyre erősebbé tette. Ma pécsinek lenni, vagy Pécsről származni sokaknak egyenlő a magyarsággal. Az örök túlélő városba rendszeresen vissza kell térni.

A várossal csak a jövőben megismerkedőkre is gondoltunk, amikor az elengedhetetlen történelmi háttérről is ejtettünk néhány szót, hiszen ennek felvázolása nélkül nem áll kellő segítség a rendelkezésünkre, a múlt emlékeiből adódó, és azokkal kapcsolatban felvetett kérdések megválaszolására.

Tudnunk kell élni azzal az „ajándékkal", hogy a IV. századból ránk maradt kultikus épületek olyan állapotban kerültek feltárásra, ahogy azok a  amilyenben a népvándorlás korában voltak.

Publikálta null