|
A Pécsi Ókeresztény Sírkamrákról nem
árt némi összefoglalás, mielőtt belefogunk a tényleges bemutatásukba. Nem bonyolultságuk,
hanem fennköltségük teszik őket egy kicsit érthetetlennek a ma embere számára. Ez
a műemlékegyüttes, bár nem magyar kezek által építetett, mégis része
magyarságunknak, hiszen történelmünk során végigkísért bennünket az az eszme,
ami a megépítésük, a művészetük lényege, a kereszténység.
Az ókeresztény temető
A római kori Sopiane - a mai Pécs - IV. századi ókeresztény
temetőjét a Világörökség Bizottság 2000-ben vette fel a kultúrtörténeti kincsek
listájára, az indoklás roppant egyszerű volt. A szervezet szerint a feltárt
építményegyüttes építészetében és falfestészetében rendkívül szemléletesen mutatja
be az északi és nyugati római provinciák korai keresztény temetkezési
építészetét és művészetét. A föld alatti elhelyezkedő sírkamrák és emlékkápolnák
a késő római kor, Európában élő keresztény közösségeinek kitartásáról, hitéről
és az ember tiszteletéről adnak tanúbizonyságot. Ugyanakkor megmutatja
civilizációnk gyökereit, kultúránk indulásának hajnalát, és azt, hogy az akkor
lefektetett fundamentumok a mai napig hatással bírnak fejlődésünkre.
Sopianae-t a II. század elején, a rómaiak alapították, és
már a IV. században meghatározó tartományi székhelyként tartották nyílván. Az
akkori keresztények központi települése a későbbiekben is szorosan kötődött, a
nem sokkal korábban még üldözött, eddigre azonban már államvallássá alakult
valláshoz. Pécs egyben keresztény kegyhely is, hiszen a magyarok megjelenése,
és kereszténnyé válása után közvetlenül, 1009-ben vált püspöki székhellyé. A
kötődést mi sem bizonyítja jobban, hogy a közel 1600 éves, az ókeresztény
közösségektől ránk maradt műemlékek (sírépítmény, épített sír, sírkamra,
mauzóleum, kápolna) oly épen megmaradt a viharvert évszázadok folyamán.
Az akkori szokásoknak megfelelően a föld alá épített
sírkamrák fölé magasodó kápolnák hiteles képet adnak a régmúltról. Ezen
kétszintes építmények, így kettős szerepet láttak el, míg fent a
szertartásokra, addig alant az „elmentek” testének elhelyezésére biztosítottak
helyet. A közhiedelemmel ellentétben, bár a föl alatt épültek ezen temetkezési
helyek, sosem voltak itt katakombák,
hiszen építésük idején már nem volt jellemző a keresztényüldözés a Római
birodalomban, így nem is volt szükség ilyen titkos találkozó helyek építésére.
Azt, hogy az épületegyüttest ókeresztény emléknek tekintjük,
a több mint kétszáz éve tartó régészeti feltárások, már az első pillanatokban
megalapozták. A gazdagon díszített sírok keresztény szimbólumai mellett, az
épületek bibliai tárgyú falfestményei, freskói is a fejlett világ
legelterjedtebb vallásához kötik a műemlék együttest. Fontos még megemlíteni,
hogy nemcsak hazánk, de kontinensünk tekintetében is itt találták a legtöbb
ókeresztény temetkezési épületet, így az emberiség történelme szempontjából ez
a lelet egy kiemelkedő kulturális emlékhely.
|
