A teljesen érthetetlen mindennapok része és részese vagyok, már az idők kezdete óta és kóválygok, mint aki nem tudja, hogy hol is lenne a helye. Persze most könnyen mondhatnád, hogy pont én szlopálom az valószínűtlen realitások, csak remélhető manifesztumát, miközben napra-nap próbálom koordinálni a körülöttem élők hiányosságait és előnyeit, de ez is megtörténhet ebben az empire világban, amit oda-vissza ismerek, csupán saját pozíciómmal van némi problémám, ami valószínűleg abból adódik, hogy hol kintről, hol bentről próbálom megítélni saját fogyatékosságaimat. Garantáltan fogalmad sincs arról, hogy most mi a francot pofázom, ugye? Nem érted, hogy miért szenvedek ilyen látványosan? Nem fogod fel, hogy mi cseszegeti amúgy is instabil skizofréniámat? Hát akkor megmondom. Tele van a mellékvesém azzal, hogy miközben egynéhányan azon fáradozunk, hogy ha jóvá nem is, de legalábbis elviselhetővé tegyük ezt az elcseszett világot, egyesek nem csak, hogy ellendrukkereink, de állandóan keresztbe is tesznek (bár nekik, legalább van céljuk – uram bocsá, elvük), a többség meg jó magasról tesz az egészre. Felfordul a gyomrom, ha arra gondolok, hogy mennyire közönyös az emberiség a saját sorsával szemben is. És most nem az esőerdőkre gondolok, hiszen az egy olyan téma, amihez összefogásra lenne szükség, hanem említem meg az erkölcsi hanyatlást, amit egyenként és egyénenként kellene felszámolnunk, azért, hogy a szeretet és a tisztelet, ne csupán ódivatú, archeizálódott szóként szerepeljen emlékeinkben, hanem része legyen mindennapjainknak. Szeretnék újra szerelmeseket látni az utcán és nem csak hormonjaiknak kiszolgáltatott ösztönlényeket, szüleiket felvállaló gyermekeket, akik nemcsak karácsonykor pofátlankodnak a családi asztal köré, hogy leszedjék az aktuális sápot szűkölködő őseiktől. Nos, számomra ez lenne az első lépés annak irányába, hogy elhiggyem végre, hogy a fáról történő lejövetel több volt a tériszony elterjedésének következményénél. És amíg ez be nem következik, kénytelen vagyok elfogadni teljesen abszurd (engem is felháborító) eredményként azt, hogy a macskáimban több emberiesség szorult, mint a főemlősök és csúcsragadozók többségébe…

Publikálta null