|
Vannak a politikában buta
emberek, akik butaságokat beszélnek, vannak nem buta emberek, aki viszont
szintén butaságokat beszélnek. Akik butának születve nem képesek értelmes
dolgot mondani, azokat pártjaik is kivetik a soraikból, akik viszont
értelmesek, de elvakult irányelvek alapján kell összevissza beszélniük, saját
magukat vetik ki a közéletből, pedig lehet, hogy szükségünk lenne rájuk. Révész
Máriusz nem buta ember, de pártja nevében olyan ostobaságokat kénytelen
mondani, hogy arra is esélytelennek látszik, hogy a boltban visszaköszönjenek
neki.
 A mai politika arról szól, hogy
egyik tábor a másik javaslatát olvasatlanul utasítja vissza. Ez természetesen
nem egyik, vagy másik párt sajátja, hanem egy mai, politikai alapállapot. Az sem
meglepő – sajnos –, hogy a mindenkori ellenzék elfogadhatatlan
előterjesztésekkel bombázza a parlamentet, és az is mindennapi – megint csak
sajnálkozva vesszük tudomásul –, hogy minden kormányjavaslatot, annak tartalmi
ismerete nélkül igyekeznek megvétózni. Persze ne legyünk naivak, az ellenzék
elképzelései sem indulnak túl sok eséllyel egy parlamenti szavazásnál. Ez a mi
kicsi Hungarikumunk.
Az ellenzék hónapok óta
garanciajavaslatokat tesz, melyeket olyan elemekkel tarkít, hogy még véletlenül
se legyen elfogadható a kormánykoalíció számára. Most pedig, hogy a kormány
kíván garanciát biztosítani a bérből élők jövedelmére, beindult az ellenzéki
ellenkezés, vagy még inkább, ellenségeskedés.
A munkabér-garancia lényege, hogy
a munkavállalók nagyobb biztonsággal kaphatnák meg jövedelmüket, rosszabb
esetben végkielégítésüket. Gyurcsány Ferenc erről a következőket mondta a hétvégén
az MSZOSZ Szövetségi Tanácsának ülésén: A kormány tervei szerint a jövőben
valamennyi magyar munkavállaló munkabér-biztosításban részesül a munkaerő-piaci
alapba történő befizetés alapján.
A munkavállalók kezdeményezhetnék
– a munkabér kifizetésének elmaradása esetén – a munkáltató felszámolását, más
esetekben pedig, amikor egy adott vállalkozást felszámolnak, az állam – ha a
korábbi cég erre nem képes – azonnal kifizetné az elbocsátott dolgozók
végkielégítését, majd azt a vállalkozótól ő hajtaná be. Az állam az elmaradt
járandóságok után a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresét fizettetné meg a
munkáltatókkal.
Természetesen nem maradhatott el
a Fidesz reagálása sem. Révész Máriusz vélekedése szerint ez a döntés a
dolgozók elbocsátását könnyíti meg, és Gyurcsány Ferencnek – szerinte – ehelyett
azzal kellene foglalkoznia, hogy miként tud új munkahelyeket teremteni és a
meglévőket megvédeni. Révész Máriusz ezzel a mondatával ismét, és talán
végérvényesen megbukott. Egyrészt azért, mert mindezt egy olyan párt
szóvivőjeként mondta, amely egy, a mainál sokkal jobb európai gazdasági
környezetben regnáló kormányként is, csupán a jelenlegi kormányzati eredmények
felét tudta csak produkálni a foglalkoztatás bővítés területén, másrészt pedig
azért, mert egyértelmű érdektelenséget mutatott azon munkavállalók tízezreivel szemben,
akiknek a napi megélhetést, a havi fizetésük adja. Ezeknek az embereknek
legtöbbször semmilyen tartalékuk sincsen, vagyis már az is egzisztenciális
tragédiát okoz a számukra, ha csupán egyetlen hónapig munkanélküliek, és
korábbi foglalkoztatójuk, nem volt képes kifizetni jogos követelésüket. A Fidesz
ezzel a bejelentésével két dolgot bizonyított, először, hogy kizárólag a
tehetős polgárok érdekeit kívánja képviselni, másodszor pedig, hogy a gazdasági
szféráról kialakított képük alkalmatlanná teszi őket arra, hogy bármikor is
képesek legyenek az ország és az abban élők érdekeit megvédeni.
Révész Máriusz saját pártjának
áldozata. Hosszú hónapok gyötrődése után, talán ez a megnyilvánulása válaszolta
meg a régi kérdést: miért mosolyog állandóan a képviselő? Könnyen elképzelhető,
hogy mint jól képzett értelmiségi – de csapnivaló színész – alkalmatlan arra,
hogy a Fidesz által kigondolt örültségeket fararccal ossza meg velünk.
|
