Ahhoz, hogy megismerjük az igazi
Kaposvárt, egy Kaposvárit kell kérdeznünk, hogy hogyan is érzi magát
városunkban. Arról, hogy minek örül, és mi az, aminek örülne, ha megvalósulna a
Zselic lábainál fekvő településen. Kaposvárinak lenni mindig is mást jelentett,
mint egyszerűen városinak lenni, de ezt csak az értheti meg, aki itt él, ebben
a városban. Bíró Jánosnéval, a Penta Unió kirendeltség-vezetőjével egy
kaposvári kávézóban beszélgettem.
Helyi Lapok Online: Ha arra vagyok kíváncsi, hogy Ön
hogy él, akkor azzal kell kezdenem, hogy hol él, hol lakik és mit jelent az Ön
szánmára a szűk lakókörnyezetének szánt sors. Kezdjük rögtön a fejlődéssel, egy
direkt kérdéssel! Mit jelent az Ön számára a Panel-program, és mit jelent
mindez a kaposváriaknak?
Fotó:Imre György
Bíró Jánosné: Gondolom, hogy mindannyiunknak
ugyanazt jelenti. Én még 1973-ban költöztem panellakásba, a Honvéd utcába, az
volt az első otthonunk. Később, amikor a kisfiam megszületett, egy minőségi
cserével továbbálltunk, és a nyolcvanas évek közepétől a Toldi lakótelepen
élek. Vagyis kimondhatom, hogy szinte az egész életemet ilyen házakban éltem
meg. Most visszanézve azt kell, hogy mondjam, hogy ugyanazokat a problémákat
látom mind a két háznál. A gondok, valahol az elején kezdődtek, ugyanis
annakidején senki sem gondolt arra, hogy egy olyan mértékű felújítási alapot
kellene képeznünk, ami az idő előrehaladtával elegendő forrást biztosít a
szükséges beavatkozásokra. Persze akkortájt az emberek gondolkodását, így a
miénket is, az vezérelte, hogy ez egy átmeneti megoldás, és úgyis nemsokára
továbbállunk egy téglalakásba, vagy egy saját házba, ahol már egy kis kert is segít
abban, hogy reggel mosolyogva ébredhessünk. Aztán a sors úgy hozta, hogy
ezeknek az embereknek a többsége ott maradt, és egy álommal szegényebb lett, de
idővel megszokták. De hogy a kérdésére is válaszoljak, azért jó a
Panel-program, mert a lakóközösségeknek így van esélyük, hogy felújítsák a
házakat, amikre már nagyon ráfér egy kis renoválás. Ha ma, önerőből kellene azt
a sokszor 17-20 millió forintot előteremteni, ami a felújításhoz kell, a lakók
túlnyomó többségének esélye sem lenne. Ezzel a lehetőséggel viszont boldogan
élnek az ott lakók, mert ha nincsenek is túl jó anyagi helyzetben, a jó iránti
vágy ugyanúgy bennük van. Ez a program azt teremti meg, hogy a vágy,
beteljesülhessen. A kormányzat a lehető legjobb időben nyújtott segítő kezet,
és ebben külön ki kell emelni Lamperth Mónikát és Kolber Istvánt, akik a
pénzügyi segítség mellé odatették azt az emberi pluszt, ami azokat is
meggyőzte, akik esetleg hezitáltak. Az emberek pedig – én úgy látom a saját
lakókörnyezetemben – hálásak ezért a segítségért, pláne, hogy tovább
könnyítették a helyzetüket a Panel Plusz bevezetésével, ami miatt már az önerőt
sem kell egy összegben előteremteniük, hanem nagyon kedvező hitellel fedezhetik
a saját forrást. De természetesen ez így is egy komoly döntéshozatalt jelent,
mivel 15 évre még mindig nehezen kötelezik el magukat az emberek, de itt is
nagy hangsúlyt kap, hogy csupán a költségek harmadáról kell a lakóknak
gondoskodni, mert a többit állami forrásból megkapják, részben a központi
költségvetésből, részben az önkormányzattól, amely ma már szintén
finanszírozhatja a vállalását hitelfelvétellel. Természetesen az is fontos, és
a döntésben jelentős súllyal esik latba, hogy a pályázatok teljes körű választ
adnak, vagyis nemcsak külső szigetelést, nyílászáró cserét tesznek lehetővé,
hanem fűtéskorszerűsítésre, gépészeti felújításra is igénybe vehetőek a
források.
HELLO: Ha ez ennyire jó dolog, akkor mi
lehet az oka annak, hogy a kaposvári önkormányzat hosszú éveken keresztül
mostohagyerekként kezelte a panellakókat, és csak tavaly ősszel döntöttek úgy
hogy nagyobb forrást biztosítanak és a korábbiaknál jóval több pályázatot
támogatnak?
B.J.né: Nem szívesen mondom ki, de
megkerülhetetlen: ez arról szólt csupán, hogy valakiknek ez most vált
érdekükké. Eddig a polgármester más érdekcsoportokat támogatott. Most viszont,
ahogy közelednek a választások, észrevette, hogy az országban annyira sikeres
ez a program, hogy árthat a népszerűségének, ha továbbra is elfordul a panelban
lakóktól.
HELLO: Ön ezzel azt állítja, hogy a
tavaly elfogadott egymilliárdos program, csupán kampányfogás Szita Károly
részéről?
B.J.né: Én megkockáztatom ezt a
véleményemet. Számomra ezt támasztja alá az is, hogy a korábbi években annyira
alacsony volt az önkormányzati vállalás, hogy ha a következő évbe elővették
volna a forráshiány miatt elutasított pályázatokat, akkor évről évre nagyobb
lemaradások keletkeztek volna, mert sokszor a felét sem támogatták azoknak az
elképzeléseknek, amit a lakók megfogalmaztak. Persze tegyük hozzá azt is, hogy
a kormányzat a Panel Plusz segítségével nemcsak a lakókon segített, de az
önkormányzatokon is, bár meggyőződésem, hogy Kaposváron nem ennek a hiánya
gátolta eddig a fejlődést.
HELLO: Sokat beszéltünk már a források
szükségességéről és hiányáról. Ön szerint, ha a panelben lakó kaposváriakat
megkérdeznénk, hogy ingyenes szemétszállítást akartak volna, vagy korábbi
támogatást a panelek felújításához, akkor mit válaszoltak volna?
Fotó:Imre György
B.J.né: Mondanám, hogy érdekes kérdés, de
nem az, sokkal egyszerűbb, mintsem számolni kellene. Szerintem mindenki azt
mondta volna, hogy örömmel fizet szemétdíjat, csak oldják meg a rájuk maradt,
gazdaságtalan lakások felújítását. Csak a fűtésszámlán – szerintem – többet meg
fognak spórolni, mint amennyit a szemétdíj elengedése jelent egy évben. Arról
nem is beszélve, hogy mint minden ingyenes dolog, ez is jócskán hagy
kívánnivalót maga után, mert korántsem olyan magas színtű ez a szolgáltatás. A
polgármester úr mindig elmondja, hogy ez mekkora kiadást jelent egy évben. Ha
ezt is felújításra fordítjuk, már sokkal előrébb lennénk. Amíg nem volt
lakótelepi rendőrség, rendszeresen előfordult, hogy idegen, máshol lakó emberek
hulladékával teltek meg a konténerek, az ott lakók meg győzték összeszedni a
kicsordult szemetet.
HELLO: Ha már lakótelepi rendőrség,
érzik z arra lakók ennek a pozitív hatását másban is, vagy csak kevesebb a
vendégszemét?
B.J.né: Akivel én beszélek, az mind azt
mondja, hogy nyugodtabb lett az élet, és itt nem csak arra kell gondolni, hogy
megnyugtató a tudat, hanem arra is, hogy csökkentek azok a dolgok, amik eddig
félelmet kelthettek. Kevesebb a lopás, kevesebb a randalírozás, vagyis
csöndesebbek, nyugodtabbak az utcák, és akár este is lehet egy kellemeset
sétálni, miközben az ember a csillagokat nézegeti, és nem kell félnie semmitől.
De mondhatnám a kisgyerekes szülőket is, akik most már le merik engedni a
gyerekeket a játszótérre. Azt hiszem, hogy ezek nagyon fontos dolgok.
HELLO: Azt én is tudom, hogy a biztonság
egy fontos dolog, ahogy az is, hogy az ember milyen lakásban él, de úgy
gondolom, hogy ez nem minden. Tavaly Lamperth Mónika kiírt egy olyan
pályázatot, ami kifejezetten a lakókörnyezet rehabilitációját támogatja, és
ebből Kaposvár közel 50 millió forintot nyert. Jól gondolom, hogy az embereknek
az is fontos, hogy mit mutat a környék, ahol laknak?
B.J.né: Ez mindenképpen fontos, mert az
ott élőknek fontos hogy mit látnak, amikor kilépnek a házból, de talán még
ennél is fontosabb, hogy a gyerekek már ezt szokták meg, így van rá esély, hogy
ezt meg is tudják majd becsülni a későbbiekben, és így talán kevesebb lesz a
falfirka, a rongálás, a szemetelés. Ahol megtehették, eddig is igyekeztek tenni
ezért, most viszont ott is virágok válthatják fel a kopott fűcsomók helyét,
ahol erre eddig nem volt fedezet.
HELLO: A lakókörnyezet mellett, talán
ugyanilyen fontos, hogy merre járunk, hol intézzük mindennapjaink ügyeit. A
lakótelepek egyik nagy átka, hogy viszonylag kevés dolgot lehet ma már helyben
elintézni, így életünk egy része a belvároshoz köt bennünket. Kaposvárnak
megszépült a főtere, de nagyon sokan kritizálják azokat a részeket, melyek
méltatlanok egy európai városhoz. Mennyire van igazuk azoknak, akik az Ady
Endre utca, vagy akár a Színház park rendbetételét követelik?
B.J.né: Teljesen igazuk van, de ahogy
Lamperth Mónika programját ismerem, ez a kérdés már nem kell, hogy sokáig
foglalkoztasson bennünket, hiszen a színház rövidesen megújul. Bár az is igaz,
hogy a város már korábban is tehetett volna a változásért. Kaposvár egyik
legszebb helye az Ön által is említett Színház park. Illetve az lehetne, ha nem
lenne elhanyagolva. Ha ezekre a dolgokra nem figyelünk, akkor a város
elveszítheti idegenforgalmi vonzerejét. Azok a turisták, akik a Balatonon
nyaralnak, nem egy lepusztult városba vágynak, amikor kimozdulnak a víz mellől.
Én, személy szerint örülök neki, hogy a kormányzat erre is figyel, de azt is el
kell mondanom, hogy Kaposvár túl sokat költ olyan dolgokra, ami korántsem
szolgálja az itt élők érdekeit annyira, mint egy igényes, rendben tartott
városkép.
HELLO: A sajtó sokat foglalkozott azzal,
hogy a következő években több mint 3 milliárd forinttal terheli meg a város
költségvetését az élményfürdő és a jégcsarnok megvásárlása és fenntartása.
Ezekre gondol, amikor a hibás döntésekre utal?
Fotó:Imre György
B.J.né: Pontosan. Amikor a fiam
kisiskolás volt, akkor a testnevelőjük felöntötte télen az udvart vízzel, és ha
olyan volt az idő, akkor azon a jégen hetekig csúszkálhattak a gyerekek. Én nem
azt mondom, hogy ezek a beruházások nem fontosak, hanem azt, hogy ezeknél van
sokkal fontosabb is. Én úgy látom, hogy ezzel van a probléma; azzal, hogy a
városvezetés nem helyesen állítja fel a fontossági sorrendet.
HELLO: Ha már víz, amin régen lehetett
csúszkálni, most pedig újra lehet inni. Ön mit gondol, mennyire volt eredményes
az a több százmilliós állami támogatás, amivel a vízminőség javulását akarta a
kormányzat elérni? Pláne annak tükrében, hogy Szita Károly már 2002-ben
elégedett volt a vízminőséggel.
B.J.né: Ő lehet, hogy elégedett volt, de
a kaposváriak döntő többsége ezt másként látta. Most viszont hihetetlen a
különbség. Bár én még ahhoz a generációhoz tartozom, amelyik nagyon szerette a
Balaton vízét, de most újra úgy érzem, hogy a csapból ivóvíz folyik.
HELLO: Ön szerint mik azok az ígéretek,
eredmények, amik a leginkább javítják a kaposváriak életét?
B.J.né: Számomra nagyon nagy büszkeség,
hogy a főváros mellett nálunk van egyedül színészképzés. A kultúra nekem mindig
sokat jelentett, a színház, pedig még ebből is kiemelkedett. Úgy gondolom, hogy
ez presztízst ad egy városnak. De ugyanígy megemlíthetném az egyetem többi
részének a felújítását, hiszen magam is oktatással foglalkozom, így tudom, hogy
mit jelent a fejlődés. Szinten nagy eredmény a kórház fejlesztése, amit ugyan
részben az építési technológia erőszakolt ki, de a többi eredmény is
előremutató. És ami talán az egyik legfontosabb, hogy végre van esélyünk arra,
hogy megfelelő közúthálózat kössön össze bennünket az országgal. Mind az M7-es
autópálya, mind a várhatóan megépülő M9-es, vagy M67-es elősegítheti azt, hogy
a távolságok, amik most még elválasztanak bennünket, lassan megszűnjenek. És ez
nem csak azért fontos, hogy hamarabb dughassuk a lábunkat a hűsítő Balatonba,
hanem azért is, mert megnő az esélye, hogy munkahelyek létesüljenek Kaposváron.
Úgy gondolom, hogy Lamperth Mónika munkássága meghozza az eredményt Kaposvár
számára, ezért kívánok neki erőt, hogy továbbra is támogathassa városát.
|