Megszámlálhatatlanul sok
magyar(!) ember jött el ma Budapestre, hogy együtt ünnepeljenek azokkal,
akiknek fontos a demokrácia, a köztársaság. Az MSZP által szervezett gyűlés többmilliós támogatottsága, a helyszínen és a televíziókészülékek előtt azt mutatja, hogy nem lehet megfélemlíteni azokat, akiknek
fontosak azok az eszmék, melyeket 16 évvel ezelőtt vér nélkül harcolt ki
Magyarország, és ugyanezek az emberek azok is, akik bíznak benne, hogy az elért
eredmények megvédéséhez sem kell véráldozat.
A felszólalók nem jöttek zavarba
a hatalmas tömeg látványtól, pedig hazánk újkori demokráciájának legnagyobb mozgósítását
produkálták a szervezők. Eddig a 2002-es Fidesz nagygyűlés vitte a pálmát az érdeklődők
számának tekintetében, ma pedig a demokrácia barátai vették át a képzeletbeli dobog
első helyét. A szavak, a mondatok és a gondolatok nem valaki, vagy valakik ellen,
hanem a Magyar Köztársaság mellett, de ugyanakkor az ellen a gondolkodás ellen szólaltak
meg, amely ezt a vívmányt ugyanúgy másodrangúnak tekintik, mint azokat, akik
ezt fontosnak tartják, és most kiálltak mellette.
Bármennyire is pártrendezvény
volt a mai, a pártpolitika valahogy háttérbeszorult és az eszmék, az ideák
rendezvényévé vált. A súlypont nem a párton, hanem a politikán volt, hiszen
fejlet világunkban a politika és a politikusok fellelősége, hogy milyen házat,
milyen hazát és milyen világot építünk gyermekeinknek a szüleinktől kapott
eszközökből. Juhász Ferenc és Gál J. Zoltán, a rendezvény moderátorai sorra
szólították a színpadra a véleményüket vállalókat, azokat, akik szólni akartak
azokhoz, akik a köztársaság barátainak vallották magukat ezen a napfényes
délutánon.
A leginkább várt szónok a
pulpituson Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, a Magyar Szocialista Párt miniszterelnök-jelöltje,
aki visszaidézett egy korábbi gondolatot: elsején az elsők, másodikán a
másodikak ünnepelnek. A miniszterelnök ezzel – valószínűleg – nem csak a
választások eredményére utalt, hanem arra is, hogy az MSZP képes volt
felülemelkedni az emberi hiúságon akkor, amikor kiderült: egy napra szervezték
a nagy pártok a nagygyűléseket, és volt alázata ahhoz, hogy bár ő kezdeményezte
korábban rendezvényét, a nyugalom és a béke érdekében képes volt változtatni. Gyurcsány
elmondta, hogy a cél nem lehet kevesebb, minthogy ne arról keljen beszélni hogy
köztársaság vagy nemzet. A két fogalomnak össze kell olvadni. Az MSZP nem a
vagy-ok pártja, hanem az igen-eké. A miniszterelnök beszélt arról, hogy a
köztársaságot nemcsak magunknak, de gyermekeinknek is meg kell védenünk.
A nemzet a szó, a köztársaság a
cselekedet – hallhattuk, de mint megfogalmazódott, csak együtt érhetnek el
eredményt, hiszen ez a két fogalom összekapcsolódik, ismételte Gyurcsány Ferenc.
Nincs okunk félni, és nekünk saját magunknak, saját nemzeti elkötelezettségünknek
kell megfelelni – hallhattuk a miniszterelnöktől.
Néhány gondolat azoktól, akik
nevüket adták a demokrácia és a köztársaság védelméhez:
Az árok nem a baloldal és a
jobboldal között húzódik, hanem az irracionalizmus és a normális országot
akarok között – Ranschburg Jenő
Fel kell emelni az elesetteket –
Ferge Zsuzsa
A szív és az ész, csak együtt tud
működni, és nem lehet sem szívtelen, sem esztelen politikát folytatni – Szili
Katalin
A vallás a legszemélyesebb
magánügy – Iványi Gábor
Attól félek, hogy megmondják, min
szabad, és min nem szabad nevetni – Nádas György
Várjuk el a másiktól is, hogy
fogadjon el bennünket. (…) Ha valaki királypárti, vagy diktátorjelölt, az nem
tartozik az én köztársaság eszmémbe valók közé – Kosáry Domokos
Természetesen mindez a teljesség igénye nélkül, hiszen nagyon sok ember, nagyon
sok gondolata támasztotta alá a köztársaság barátainak a véleményét; ugyanakkor
leginkább ezek a szavak mutatják be legjobban rendezvény célját és fontosságát.
Zárógondolatként pedig fogadjuk el Gyurcsány Ferenc vízióját: egy olyan
országot látok, ahol magyar a magyarral kezet fog…
|