|
A háborúból már csak négy nap
van, mondhatnánk, ha Orbán Viktor terminológiáját akarnánk használni, de mi
inkább fogalmazzunk úgy: a választásokig már csak pár nap van hátra. A Fidesz
elnöke harcra buzdít, miközben az ország békéért kiállt, és a többség már
másfél hete sem kért a puskaporból, a körmösökből és a nácizás és komcsizás
zagyva keverékéből. Orbán megy, utazik, és próbálja menteni a menthetőt, s
közben egyre távolabb kerül saját céljától, hogy a nemzeti jobboldal vezére
lehessen.
 Amikor a politikusaink javarésze
felszólal az Orbáni szóhasználat, a harcra buzdítás ellen, valószínűleg azért
teszi, mert tudja, hogy a harc abban különbözik a küzdelemtől, hogy egy idő
után elvtelen, és embertelen eszközökkel vívják. A Fidesznél már többször, és
most újra elő lettek véve ezek az eszközök, melyek egyetlen célt szolgálnak, a
hatalmat. Az ellenzéki párt számára nincs nemesebb cél, mint megragadni,
kisajátítani és legalább húsz évig – akár erkölcstelen eszközökkel is, de –
megtartani és benne maradni.
Amikor az egyértelmű üzenetekre
kevesebb vevő akadt, mintsem arra a Szövetség számított, úgy takarították el az
útból az addigi – ámde pünkösdi – királyokat, hogy a közvélemény csak annyit
vett észre, hogy ma már Orbán Viktor szájából süvit a gyűlölet és a
halálnimbusz. A Fidesz elnöke azt kívánja elhitetni Magyarország polgáraival,
hogy az eddigi kormánnyal csak pusztulás és csalódás várhat rájuk, míg az ő
vezetésével a Kánaán köszönt hazánkra. Emelkedő árak, növekvő munkanélküliség
szerepel az Orbáni rémképek között, de közben egy szó sem esik arról, hogy
megbukott programja helyett mit kínál a Fidesz. Az utolsó pillanatban átrajzolt
kampánytervben nem jutott másnak hely, csak a totális és elvtelen támadásnak. Orbán
a legkisebb falu, utolsó házának egyedülállója mellett is ott kíván állni, hogy
az érezze, vele van, de vajon megkérdezte-e a pártelnök az általa
emlegetettektől, hogy ott kívánnak-e vele állni egy háború kellős közepén,
pláne úgy, hogy az agresszor zászlaját kell cipelniük?
|
