|
Akár az elmúlt négy évet, akár a
rendszerváltás óta eltelt másfél évtizedet nézzük, virtuális és mentális
háborút láthatunk, ami néha még fizikailag is manifesztálódott. Magyarországon
két tábor alakult ki, az egyik gyűlöli a másikat, a másik pedig az egyiket, ami
nem az emberek egymáshoz való viszonyát mutatja, hanem a tanulékony mivoltunkat
tolja ki a kirakatba. Ahogy a futballpálya szélén képesek vagyunk azonosulni
kedvenc csapatunkkal, úgy fogadjuk el az általunk támogatott párt
viszonyrendszerét. Most azonban úgy tűnik, valami megváltozott, és mint az
ország iránt elkötelezett publicista, bízom benne, hogy ez nem csak egy rövid
kihagyás egy nagyobb háború előtt, hanem a béke első, de megmásíthatatlan jele.
 Legtöbbünk végigkísérte a
kampányt, és azt tapasztalta, hogy több mocskot szórtak egymásra a pártok és
jelöltjeik, amennyit talán a keleti és nyugati blokk sem, a hidegháború alatt. Durva,
sértő és hazug állítások tarkították a megszólalásokat, nem kímélve pártot, de
embert sem. A demagógia hitehagyottá tette az ország egy jelentős részét, ami
megmutatkozott a – viszonylag – alacsony részvételi hajlandóságban is.
Azután véget ért a kampány,
született egy – még nem hivatalos – végeredmény, és minden megváltozott. Hallhatunk
ugyan néhány elmebajra utaló gondolatot, de úgy tűnik, mindenki végzi a
munkáját. A kormány készül a folytatásra, az ellenzék pedig felelőséggel és
méltósággal viseli a vereséget, elfogadva az eredményt. Ezt a hozzáállást
hiányoltuk már régóta, de most még csak bízhatunk benne, hogy a kezdeti „lelkesedés”
elkísér bennünket a következő kampányig. Az MSZP és a Fidesz is arról beszél,
hogy az ország a legfontosabb, úgy tűnik most, hogy legalább ebben, sikerült
koalíciót kötniük. Köszönjük.
|
