Török Gábor az InfoRádiónak adott interjújában többek között azt feszegeti, hogy vajon mi alapján állítja össze a második kormányát Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. Ahogy ő fogalmaz: A nagy kérdés az, hogy pártpoltikusokból, vagy "szakértőkből" álló kormányt kíván-e összeállítani (...)? Azt valószínűsítem, hogy Gyurcsány Ferenc az utóbbi megoldás felé hajlik. A Vision Consulting vezetője azt is elmondta, hogy nem várható, hogy társadalmi konszenzussal jöjjenek létre a gazdasági reformok, mivel Gyurcsány nem kívánja kiengedni kezéből a döntés-előkészítést, és ennek kivitelezéséhez meg is van a parlamenti többsége.
![](http://store1.digitalcity.eu.com/store/clients/release/AAAAMQNL/img/Torok_Gabor_4a_2006.04.27-01.20.14.jpg)
Az interjú újra végigveszi azokat a kérdéseket, melyeket április 23-a óta számtalanszor megtettünk, viszont ezek mellett kimondta azt is, amiről eddig kevés szó esett, az MDF második fordulós szerepléséről. A kérdést, és az esetlegesen arra adandó választ viszont nekünk kell megfogalmaznunk: ronthatja-e a demokrata fórum meredeken felfelé ívelő pályáját az, hogy a választók április 23-án csak két csapatot láttak a pályán: az MSZP-t és a Fideszt? Ha a sajtó reakcióit nézzük, akkor Dávid Ibolya bízhat benne, hogy nem fognak a választók sokáig emlékezni a második fordulóbeli „skandallumra”.
Ha nem akarunk ferdíteni, akkor be kell vallanunk, hogy a cím, és Török Gábor felvetése sem értelmezhető ma Magyarországon. Egyrészt azért nem, mert hihetetlen mennyiségű politikus áll Gyurcsány Ferenc rendelkezésére, akik a 8 évnyi szociál-liberális kormányzás alatt betöltöttek már valamilyen kormányzati pozíciót, másrészt pedig azért nem, mert már az Antall kormány esetében megtapasztaltuk, hogy a szakmához értő politikusok, nem feltétlenül képesek szakértő kormánnyá összeállni. A politológus „negatív példaként” említi Lamperth Mónika belügyminiszter-asszonyt, miközben a hozzá tartozó tárca, sohasem látott eredményeket volt képes elérni az elmúlt négy esztendőben, miközben maga, a miniszter-asszony az egyik legkedveltebb politikus volt a választók között. Ahogy igaz az, hogy egy jó menedzser is előbb válik alkalmassá egy gépipari vállalat vezetésére, mint egy kiváló lakatos, úgy az is valós tény – hazánk megtapasztalta –, hogy egy ex-rendőr korántsem biztos, hogy alkalmas belügyminiszternek. Találgatni persze lehet, ahogy a sajtó ezt meg is teszi, de sokkal célszerűbb az, ha megvárjuk a miniszterelnök döntését, és inkább arra koncentrálunk, hogy véleményünkkel inkább „tanácsot” adjunk az új kormány tekintetében, mintsem egyfajta lottó játéknak tekintsük a kormánytagok meghatározását.
Török Gábor véleményével azonban más miatt is kénytelen vagyok vitázni. Gyurcsány Ferenc előtt nemcsak négy évnyi kormányzás áll, hanem nagyon sok olyan reform-kényszer is, amit az elmúlt 16 esztendőben egyetlen kormány sem mert meglépni, beleértve a most leköszönő adminisztrációt is. Egy szakmai körökből érkező politikus kevésbé képes átlátni egy minisztérium teljes működési területét, de ami még ennél is fontosabb, hajlamos arra, hogy saját tárcáját fontosabbnak ítélje a többinél, de akár az ország érdekeinél is, ez pedig gátolhatja a kormány céljainak megvalósulását. Gyurcsánynak most egy olyan kormányt kell létrehoznia, amelynek tagjai, nemcsak hogy alkalmasak az alájuk rendelt minisztériumok vezetésére, de kellően lojálisak a kormányprogram sarokpontjaival szemben is. Nem megengedhető, hogy egyes szakmai érdekek megakadályozzák azokat a változásokat, melyek elkerülhetetlenek, ha Magyarország folytatni, és erősíteni akarja saját gazdasági integrációját az Unióba. Ha ezeket összefoglalva, és Török szóhasználatával élve akarunk véleményt alkotni, akkor azt mondanunk, hogy a politológus kivételesen téved, és az a valószínűbb, hogy az új Gyurcsány kormányban „pártpolitikusok” fognak ülni.
|