|
A jobboldal a választáson
vereséget szenvedett, de nem győzték le, mert nem ad fel semmit abból, amit
eddig képviselt – hallhattuk Orbán Viktortól a Magoszos teadélután közönségéhez
szólva. Jakab István preiudikáló gondolatokkal készül a következő „parasztfelkelésre”,
a Fidesz – jelenlegi – elnöke pedig feltámadásra, miközben körülötte, már szinte
mindenki a „halotti torra”. A bostoni
teadélután Kistelekre költözött, bár tény, hogy a Magosz nem hivatkozhat arra,
hogy nincs képviselete a Parlamentbe, annak minőségéért pedig csak magukat és
Orbán Viktort kárhoztathatják.
Orbán Viktor annak idején azt
mondta, hogy a Fidesz veresége esetén lemond vezetői posztjáról, de ismét be
kellett látnunk, hogy a nagy szavak mögött nincs tartalom, és nincs őszinteség.
A Fidesz kikapott, Orbán pedig maradt, ahogy ő fogalmazott: akár felül, akár
alul. Ha valaki figyeli az ellenzéki párt vezető személyiségeinek azóta történt
megnyilatkozásait, és a vezérkarhoz fűződő viszonyát, akkor láthatja, hogy az
elit már az Orbán utáni időkre készül. Bár a vezér még próbál kapaszkodni a
hatalomba, egyre jobban látszik, hogy hátországát elveszítette, és a „tömeg”
csak a megfelelő pillanatot várja, hogy leválthassa őt. A pártelnök, az elmúlt
hetekben többször is bebizonyította, hogy nem alkalmas a Fidesz vezetésére, és
legkevésbé sem arra, hogy győzelemre vigye pártját. Másodszor mondták ki a
választók az ítéletet az Orbáni gondolatok felett, és Orbán Viktor másodszor is
azt hangoztatja, hogy ragaszkodni kell az elképzeléseikhez. Bukott programmal
és bukott vezérrel, nem számíthat túl sok jóra egyetlen párt sem.
Orbán Viktor azt próbálja
elhitetni a híveivel, hogy az emberek egyre inkább látják, hogy becsapták őket,
ehhez képest az az igazság, hogy az emberek egyre nagyobb mértékben állnak ki a
leendő kormánykoalíció mellett. A „Ha most vasárnap lennének a választások,
kire szavazna?” típusú kérdésre, egyre többen válaszolják azt, hogy: az
MSZP-re. A politológia ismeri a győzteshez húzás fogalmát, de az elmúlt 16
esztendőben, még nem volt ekkora mértékű támogatásnövekedésre példa, miközben a
kormányzat egyetlen jóléti intézkedést sem hozott, miközben folyamatosan arról
beszél kormány és ellenzék, hogy a megszorítások milyen áldozatokkal fognak
járni. Sőt, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a szocialistákkal szembeni
averzió, még a győztes választások után is kísérti a pártot, és
visszaemlékszünk arra, hogy 1994-ben, a választási eredményekhez képest milyen
kevesen vallották azt, hogy az MSZP-re adták a voksukat, akkor még inkább
felértékelődnek a mostani adatok.
Lehet, hogy azoknak van igazuk,
akik értetlenkedésüknek adnak hangot, a választási eredményekkel kapcsolatban,
hiszen bizonyos elemzők szerint, a leggyengébb kormányzati ciklust tudhatja
maga mögött a győztes koalíció, a mandátumszám akkor is magáért beszél. Ha pedig
elfogadjuk a fenti elemzők véleményét, akkor még inkább igaz az a tény, hogy a
Fidesz elveszítette a választásokat, és még inkább igaz az, hogy Orbán
Viktorral nem is nyerhetnek, bármeddig is próbálkozzanak.
Orbán Viktor rövidesen csak
képletes hatalommal fog rendelkezni abban a pártban, ahol egykoron tejhatalmú
úr volt, de vajon mi lesz azokkal a politikusokkal(?), akiket ő szabadított az
országra? Mi lesz Jakab Istvánnal, Semjén Zsolttal, vagy akár Mikola Istvánnal?
És ha ők maradnak, vajon nem ők fogják-e a legnagyobbat rúgni abba az emberbe,
akinek a létüket köszönhetik? Orbán nagy kaliberű politikus (volt), de
elmulasztotta azt a történelmi lehetőséget, hogy dicsőséges körülmények között
távozzon, és bár a feltámadásáról, csak azért beszél, hogy elodázza végső
bukását, a gyeplőt már bedobta a megveszekedett lovak közé, és kérdéses, hogy
lesz-e valaki a Fideszben, aki megakadályozza, hogy az elszabadult batár
lerombolja azt a múltat, amit most még fényesre lehetne csiszolni…
|
