|
Olybá tűnik, hogy nem lesznek
miniszterhelyettesek az új kormányban, vagy legalábbis nem így fogják hívni,
mert az ellenzék (Fidesz, KDNP) nem járul hozzá. Bár egyértelmű megtakarítást
jelentene az államnak az új(?) poszt létrehozása, hiszen így a két államtitkári
poszt megszűnne, Orbánék ellenállnak, így is gátolva az államreformot. Érveik szerint
a poszt felesleges, elnevezése pedig rossz emlékű korszakot idéz - hallhattuk Répássy Róberttől.
Szinte tudni lehetett, hogy
lesznek olyan politikai(!) tervek, melyeket a Fidesz megvétóz. Azt még meg
lehet érteni, ha egy-egy gazdasági döntés nem nyeri el az ellenzék tetszését,
hiszen a két oldal beharangozott elképzelései, de már eleve a habitusa is más
és más, így ezeknél a szavazásoknál, úgymond, be van árazva a jobboldal
protestálása, de hogy miért kell fogást keresni egy egyértelműen a karcsúsítást
szolgáló kormány-strukturális elképzelésen, az nagy kérdés. A két érv, pedig
külön-külön is érdekes. A poszt szükségszerűségét ellenzékből bírálni, csak
működésben életszerű, hiszen addig fogalmuk sem lehet a valós tartalomról, így
arra kell gondolnunk, hogy ez a hivatkozás, csupán arra jó, hogy ne álljon
egyedül a másik, ami a rossz emlékekre hivatkozik.
Ennek tükrében nézzük meg, hogy
kik is előzték meg a „nagy múltú” miniszterelnök-helyettesi poszton, az azóta
nagyot bukott Mikola Istvánt! Mert bármilyen meglepő, ezt a posztot sem a
Fidesz találta fel, és bár több magyar politikus tölti be ezt a tisztet
jelenleg is a környező országokban, a hazai elődök egy jelentős része nem olyan
megítélés alá esik a történelemkönyvekbe, mint Markó Béla vagy Csáky Pál.
Álljon itt néhány név, akik az
előző rendszerben miniszterelnök-helyettesként váltak ismerté: Rákosi Mátyás
1946-52, Szakasits Árpád 1946-48, Gerő Ernő, Nagy Imre, Hidas István, Kiss
Károly, Házi Árpád 1952-53, Apró Antal 1953-56, Hidas István 1954-56, Mekis
József 1955-56, Erdei Ferenc 1955-56, Marosán György 1956, Bognár József 1956, Münnich
Ferenc 1956-57, Apró Antal 1957-58, 1961-71, Biszku Béla 1961-62, Fock Jenő
1961-67, Kállai Gyula 1961-65, Fehér Lajos 1962-74, Pap János 1963-65, Ajtai
Miklós 1967-74, Tímár Mátyás 1967-75, Vályi Péter 1971-73, Lázár György 1973-75,
Huszár István 1973-80, Aczél György 1974-82, Borbándi János 1974-84,
Szekér Gyula 1975-80, Havasi Ferenc 1975-78, Marjai József 1978-88, Faluvégi
Lajos 1980-86, Sarlós István 1982-84, Maróthy László 1984-87, Csehák Judit
1984-87, Czinege Lajos 1984-87, Berecz Frigyes 1986-87, Horváth István 1987, Medgyessy
Péter 1987-90. Közülük sokan, és sokat tettek hazánk felemelkedéséért a
rendszerváltás előtt, és az után is, de azért találhatunk a listában olyan
neveket is, akik igazán nem nevezhetőek Magyarország pozitív megítélésű
politikusainak. Vagyis ismét azt kell látnunk, hogy Orbán elvtárs többet
engedne meg magának, mint Gyurcsány elvtársnak?
|
