|
Pokorni Zoltánt megtámadták a
Magyar Nemzetben. Egy egyetemi hallgató egyszerűen leliberálisozta, mert éppen
olyanja volt. Az ex-pártelnökben sokan látták – többek között én is – Orbán leendő
utódját, s most, hogy a nagyvezér széke inogni kezdett, a radikális orbánisták elkezdték
levadászni a párt krémjét, hogy tábornokukat megvédjék, vagy még inkább megmentsék
a teljes enyészettől. Bár próbálkozásuk csak elodázza a változást, a „másik
oldalon” álló média egy része megfeledkezett a politikus hibáiról, és pajzsra
emelve igyekeznek előkészíteni szentté avatását, melynek első lépése, hogy
boldoggá tegyék a néhai oktatási minisztert.
 Március idusa környékén búcsúztam
el Pokorni Zoltántól. Számomra akkor vált egyértelművé, hogy nem képes
függetleníteni magát pártja viselkedésétől, retorikájától. Mint embert és
szakpolitikust továbbra is tiszteltem és tisztelem, de megszűnt számomra annak
az embernek lenni, aki képes lenne a jobboldalt kivezetni abból a mocsárból,
melybe Orbán centralizált gondolkodása kormányozta a teljes blokkot. Azt, hogy
az acsarkodó Nemzetes cikket mi ihlette, csak sejthetem, de elég valószínű,
hogy Pokorni háttérbevonulása motiválta a leendő értelmiségit a támadásban. Persze
elég egyértelmű, hogy ez a két lépés hátra, csupán taktika Pokorni részéről, és
csupán arról szól, hogy minél távolabb legyen a tragédia centrumától, amikor a
lavina maga alá temeti a pár tucat igazi Orbán hívőt, és a valódi célok csak a
purgatórium pusztítása után mutatkoznak meg. Ezzel a hozzáállással nem lehet
vitázni, hiszen ha egy pártban ennyire egyszemélyi a vezetés, érthető, ha a
botrányok elől, inkább az árnyékba lépnek az ambícióval még rendelkezők. Az viszont
már elég meglepő, hogy az eddigi ellenségképként létező média, most miért áll
olyan nagy hévvel a politikus mellé. Persze ha az a céljuk, hogy ezzel végleg
elhiteltelenítsék Pokornit, akkor a legjobb úton haladnak, ha viszont komolyan
gondolják a védelmet, akkor azt kell hinnem, hogy nekünk, újságíróknak,
rövidebb az emlékezetünk, mint bárki másnak.
Pokorni az egyik legvisszafogottabb
politikusa volt sokáig a Fidesznek, néha azonban nagyon keményen tudott szólni.
Bár sokszor volt igaza, és szakmai kérdésekben, néha még alternatívát is
mutatott, politikai nyilatkozatai egyre kellemetlenebbé tették a
megítélhetőségét. Édesapja ügynökbotrányánál – amit állítólag pont a Fidesz
engedett szélnek – követte el a legnagyobb taktikai hibát, amikor megpróbálta
megmagyarázni a helyzetet, majd sértődötten a visszavonult, s azóta
folyamatosan egyre jobban hasonult a szóhasználata a Fideszéhez. A 2006-os
kampányban szinte már Kövéri magasságokban (bár inkább mélységekben) járt, s
onnan taszították le. Bukott angyallá viszont nem a Nemzetes cikk tette, hiszen
Orbán, látva a „konkurenciát”, már a kampányban sem szánt neki valódi szerepet,
és a választási vereség után is csak sokadszorra került szóba a neve, mint
leendő vezető; vagyis Orbán már korábban látta a benne rejlő „veszélyt”.
Pokorni Zoltánban megvan az erő
és az intellektus, hogy ismét hiteles politikussá váljon, akár Orbán trónjából
ácsolt széken is, de helytelen és őszintétlen, amikor a – jobboldali szóhasználattal
élve – balliberáli média veszi védelmébe. Bár abban talán egyetérthetünk, hogy
Pokorni (most) nem hibázott…
|
