Sokáig kérdőjelként magasodott a kaposvári ellenzék fölé, hogy kit indítanak Szita Károly ellenében az őszi, önkormányzati választásokkor. A kérdések választ szültek, és elsöprő többséggel, és többek között, Pintér Attila, a párt 2002-es jelöltjének hathatós támogatásával Kolber Istvánt, volt tárca nélküli minisztert mutatták be, mint kihívót. Helyi Lapok Online: Egy országos és megyei szinten is sikeres politikust, mi sarkall arra, hogy egy települési önkormányzati választáson is megméresse magát?
Kolber István: Ami meggyőzött, az a jelölő szervezetek, és általuk a kaposvári emberek biztatása. Számomra ez nagyon nagy megtiszteltetés és megszolgálandó bizalom, hiszen bár dolgoztam megyei és országos politikában, de ennyire egyik sincs közel a választóhoz, mint egy városban, vagy egy településen. Bár azért volt nekem ebben is tapasztalatom, hiszen az elmúlt években, egy városrészben csináltunk egy civilszervezetet, aminek az elnöke vagyok. Ez a Rómahegyi baráti kör; így tudom, hogy ezeknek az embereknek a bizalma mit jelent, milyen erőt jelent. Emiatt vállaltam ezt a munkát, meg amiatt, hogy azt az ismeretet, tudást, amit az elmúlt évekbe szereztem, kiépítettem, azt Kaposvár számára tudjam kamatoztatni. HELLO: Tudom, hogy nem szívesen nyilatkozik a jelenlegi polgármesterről, így a kampány kezdetén, de kikerülhetetlen a kérdés: 2002 után Szita Károly lemondott országgyűlési mandátumáról, arra hivatkozva, hogy a két tisztség nem vállalható fel egyszerre. Ön szerint ez hiba volt a részéről? K.I: Azt gondolom, hogy igen. Hiba volt. Számtalan polgármestert ismerek, aki országgyűlési képviselő és városvezető is egy személyben. Egy várost kell tudni képviselni az országos politikában, kell tudni az érdekeit érvényesíteni; tudáshoz, kapcsolathoz kell juttatni a települést. Erre, én úgy gondolom, hogy az országgyűlési képviselőség egy jó lehetőség, és tekintettel arra, hogy a Magyar Alkotmány ezt a lehetőséget biztosítja, ezzel érdemes élni egy ilyen jelentős város esetében, mint Kaposvár. HELLO: Akkor most kössük össze a múltat és a jövőt! Sokak véleménye szerint, Ön hosszú-hosszú évek óta, végre egy olyan jelöltje a Magyar Szocialista Pártnak, aki nagy eséllyel indulhat a polgármesteri székért; ugyanakkor az MSZP-től, de a városházáról is kiszivárgott információk szerint, elég rossz helyzetben van a város. Ön mit tervez? Mi az, amivel jobbá, szebbé, élhetőbbé kívánja tenni ezt a várost?
K.I: Nem csupán a szocialista pártnak, hanem a Szövetség Kaposvárért Összefogásnak vagyok a jelöltje, amelyben a szocialisták mellett a Szabad Demokraták Szövetsége, a Somogyért Egyesület, az MSZOSZ, illetve a nyugdíjas szervezetek és más civil szervezetek is támogatnak. Valóban, a város nincs rózsás helyzetben. Az első dolog az, hogy erről őszintén kellene beszélni. Örülnék, ha mindenki megértené ezeket a mechanizmusokat, hogy hogyan működik, miért fontos a város életében az egyensúly. Én úgy gondolom, hogy itt egy út van: előre. Ez pedig nem jelent mást, mint a gazdaság bővítését, a foglalkoztatás bővítését, újabb munkahelyeket teremteni, befektetőket hozni a városba. Bővíteni a kulturális életet, javítani az oktatás színvonalát. Csak ezekkel tudunk talpon maradni. Ma már nem csak az számít, hogy mi van a városon belül, hanem az is, hogy mi van a világban. Magyarország esetében is ez a kérdés, erre keressük a választ a fejlesztéspolitikai kabinetben. Erre a megtisztelő pozícióra a miniszterelnök úr épp a napokban kért fel. Heten fogjuk össze az ország Európai Uniós fejlesztését. A fő kérdés az, hogy egy gondolattal előbbre tudunk-e járni, mint a jelen valóság? Mi lesz a holnap kihívása, mi a holnap lehetősége? Azt szeretnénk, hogy az a rengeteg pénz, ami idejön Magyarországra, az munkahelyeket jelentsen, biztonságosabb, jobb közlekedést jelentsen, jobb iskolákat, jobb egészségügyi ellátást. Ezeknek a megteremtése az, ami elvezethet bennünket egy új Magyarországra. HELLO: Zárásként összefoglalhatom úgy, hogy Ön a munkája folyamán nem a mennyiségre, hanem a minőségre fogja helyezni a hangsúlyt? K.I: Ez egyértelmű. És azokra a dolgokra, amelyek fontosak egy város életében. Egy város nemcsak épület, nemcsak út; egy város az lélek is egyben, és az itt élő embereknek a közössége. Ezt látni kell ahhoz, hogy büszkék lehessünk arra a városra, ahol élünk. Ahhoz, hogy jól érezzük ott magunkat, ahhoz a helyi közéletnek, a helyi nyilvánosságnak egy olyan szinten kell működnie, hogy mindenki hozzá akarjon tenni valamit a mindennapokhoz.
|