Szita Károlyra már sok mindent mondtak. Mozgása miatt hívták már nyugdíjas kosarasnak, feltételezett(?) múltja miatt nevezték „kereskedelmi képviselőnek”, vagyis ügynöknek (lásd: Krakus Péter), én pedig most nemes egyszerűséggel mozigépésznek nevezem. Olyan színes ás szélesvásznút vetít (már évek óta) Kaposváron, hogy Spielbergnek is becsületére válna. Az már nem újdonság Somogyországban, hogy a sikereket Szita úrnak, míg a kudarcokat a szociknak köszönhetjük, most viszont olyan eredményt vindikál magának a polgármester, amihez nemcsak hogy nincs sok köze, de alapjában véve, nem is igazi siker. A kaposváriak csak Ady déli tömbként emlegetik azt a hatalmas területet, amelynek beruházását igyekeztem górcső alá venni. Talán meglepő, hogy egy 6,2 milliárd forintos projektet nem tekintek igazi sikernek egy olyan városban, ahol az éves költségvetés ennek alig több mint háromszorosa, de nézzük meg a terület korábbi hasznosítási terveit is! Először arról volt szó, hogy a város szociális bérlakásokat épít a most eléggé elhanyagolt területen, majd a város roppant eredményes gazdálkodása miatt meghiúsult elképzelés után, piaci áron értékesítendő, de még mindig lakóingatlanok építését tervezte egy kaposvári cég, most pedig egy olyan bevásárlóközpont terveit ismerhettük meg, ami – várhatóan – nagyon szép lesz, azonban általában a városok bevezető útjai mellett szokott megjelenni. No de nálunk ez nem meglepő, hiszen a korábbi években már épült egy-két olyan kereskedelmi egység, ami általában nem tipikusan a „City”-ben található. A „Stop Shop” néven megvalósuló beruházás jövő évben indul, és elkészülte után közel 400 embernek ad munkát, ami nettóban legalább 150-200 új munkahelyet jelent. Ennek természetesen örülök, hiszen Kaposvárnak úgy kellenek az új munkahelyek, mint egy falat kenyér, hiszen polgármesterünknek itt is csak a látszat számít, s talán ezért nem élt korábban egy olyan pályázati lehetőséggel, aminek keretében több száz kaposvári juthatott volna – ha ideiglenesen is – munkához, és a munkanélküli ellátáshoz (majd később a nyugdíjhoz) elengedhetetlen szolgálati időhöz. No de térjünk vissza hazánk egyik legnagyobb költőjéről elnevezett közterülethez, az Ady Endre utcához. Kaposvár belvárosának egy nagyon kis része ez a terület, ám amilyen apró, olyan elkeserítő a déli oldalának az állapota. Orbán Viktor tusnádfürdői beszéde alapján, a legnagyobb nyugalommal nevezhetjük nagy hazugságnak azt, hogy Szita Károly, mint a belvárosi rekonstrukció záró etapjaként emlegeti ezt az építkezést. Oly sok feladatunk van még a belváros rangjának visszaadása terén, hogy aki megfeledkezik erről, hacsak azért is, mert nincs koncepciója a megoldásra, az minimum őszintétlen, de inkább egy notórius… Egyszóval, örülök a beruházásnak, csak két dolog zavar. Az egyik, hogy nem a legalkalmasabb helyen valósul meg, a másik pedig hogy Kaposvár „vezénylő-tábornoka” ezzel le is kívánja tudni a belváros szebbé tételét. És bár azt is tudjuk – Szita úr önvallomásaiból – hogy neki köszönhetjük a hipermarketet, a barkácsáruházat, az eddigi és az ezután épülő bevásárlóközpontokat és az összes újszülöttet, bízunk benne, hogy legalább a gyermekeket, már más fogja felnevelni, akár a szüleik is, hiszen a természetnek vannak törvényei és vannak szabályai, melyeket még egy olyan nagy embernek, mint Szita úr is, illik tudomásul venni.
|