Ismét bővülhet a „Kaposvári
Kirakat”. Szita Károly (illetve a város?), Somogy megyeszékhelyének polgármestere
közpénzből, szabályos közbeszerzési eljárás keretében költött el több mint 7
millió forintot egy olyan tájékoztató kiadványra, aminek célja, hogy bemutassa
a város eddigi, és ezután várható fejlődését.
Hogy milyen volt tegnap, milyen
ma, és milyen lehet holnap Kaposvár, sokan, sokféleképpen látjuk. Egyben
viszont talán meg tudunk egyezni: a politika ebben a városban sem volt képes
maradéktalanul betartani ígéreteit. Ha ezt az alapot elfogadjuk, akkor már
biztosak lehetünk benne, hogy a vázolt jövőkép, és a várható eredmények ismét
nem fogják fedni egymást.
Amikor egy összefoglalót
elkészítünk, célszerű minél szélesebb körben megvitatni annak tartalmát, hiszen
így elkerülhető, hogy egy jó szándékú tájékoztatás, politikai céltáblává
váljék. Kaposváron ez is másként van, mint általában. Az ellenzék (ahogy a
város egyéb dolgaiba) ebbe sem tudott beleszólni. Nem a szándék hiányzott
belőlük, hanem az, hogy a polgármester partnernek tekintse őket. Ettől kezdve
viszont nem túl etikus a város pénzét felhasználni egy – ettől kezdve –
öntömjénező kiadványhoz. Még inkább igaz az imént használt jelző, ha tisztában
vagyunk azzal az aprósággal, hogy Szita a fenti füzetet a választási kampány
idején kívánja eljuttatni a kaposváriakhoz.
A kaposvári baloldal azt mondja: Mindig
is támogattuk a stratégiai szemléletet. Fontosnak tartjuk, hogy a város
vezetése rendelkezzen határozott jövőképpel. Egy stabil jövőképet, pedig csakis
a múlt és a jelen pontos ismeretében lehet tudatosan kialakítani. Meggyőződésünk,
Kaposvár mindannyiunké, így az önkormányzat jövőre vonatkozó elképzelései csak
akkor lehetnek életképesek, ha azokat a város lakói ismerik, és tudnak velük
azonosulni. Ezen azonosulási folyamatot kétségkívül tudják segíteni az ilyen és
ehhez hasonló kiadványok – a gondolat szép, csak ott hibázik, hogy míg a
városlakók az ilyen, és ehhez hasonló kiadványok tartalmával igyekeznek
hasonulni, addig a városvezetés azt csak „szamárvezetőnek” kívánja használni,
és ebben az esetben, mi magunk vagyunk a szamarak. A Fidesztől már 1998-ban
megtanultuk, hogy más dolog a kampányban tett ígéret, és más az amit a
politikusok a hatalom megszerzése után, abból meg kívánnak valósítani.
Persze lehet örülni egy ilyen
kezdeményezésnek, lehet háborogni azon, hogy ugyanezt etikátlanul bele akarják
rántani a kampányba, de nem szabad megfeledkezni arról az apró tényről hogy:
minden terv annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. És akkor még tegyük
hozzá azt is, hogy mindenki, legfeljebb annyit igyekszik elérni, amit – a
meghirdetett programtól függetlenül – eleve eltervezett, és ez nem mindig
egyezik azzal, amivel minket igyekszik elkápráztatni…
|