Szeretem az őszinteséget. Ha
pedig ezt már kimondtam, akkor azt sem hallgathatom el, hogy először
felháborodtam Heintz Tamás szavain. De csak először. Aztán rájöttem, a
képviselő úr nem káromkodott, csupán lerakta az alapjait az MSZP és a Fidesz
koalíciójának.
Persze, tudom én, hogy ezt meg
kell magyarázni, de amikor az ember elérzékenyül, egy ilyen kedves invitáláson,
akkor először csupán az érzéseit osztja meg a körülötte lévőkkel. Most valami
furcsa boldogság kerít hatalmába, hiszen azt kell, hogy feltételezzem, hogy a
sokakat elgondolkodtató megjegyzés, egyfajta házassági ajánlat volt. Gondolom
ezt azért, mert egy magát keresztény-demokratának valló ember, csak és
kizárólag a hitvesét kérheti fel a szexuális vágyainak kielégítésére. Ha pedig
a politika területén értelmezem a házasságot, különösen, ha azt a bal- és a
jobboldal reprezentánsaira vonatkoztatom, akkor egy újabb örömteli megállapítás
kell tennem: megszűnt az ellentét a két párt között. Ez jelentheti azt, hogy az
ellenzéki képviselők részt vesznek a parlament munkájában, jelentheti azt, hogy
felelősségteljes döntéseket hoznak hazánk érdekében, és nem utolsósorban
jelentheti azt is, hogy a kettészakított országot, végre együttes erővel tudjuk
újra eggyé kovácsolni. Bár nekem nincs mandátumom, hogy a parlamenti
kapcsolatokra áldásomat adjam, mégis büszkén, és boldogan állok a kezdeményezés
mellé. Köszönöm Heintz úr!
De természetesen az is lehet,
hogy én értelmeztem félre Heintz úr megjegyzését. Ha ez így van, akkor
gyanítom, hogy senki sem fog bekapni semmit. Ebben az esetben viszont el
kellene gondolkodnia azon, hogy nyíltan vállalt retorikája nem teszi-e
alkalmatlanná arra, hogy másokat képviseljen, amikor tisztelettel, még
anyanyelvét sem tudja?
|