Örökösök
2005. december 30. 19:47

Nem arról vagyok híres, hogy az utcán heverő témát átlépvén, megerőltetem az agyamat és új kutatásokba kezdek, tehát ismét egy létező borzadály. A szereplők ettől kezdve nem a képzeletem szüleményei, de korán örül az, ki azt hiszi, hogy címkével ellátva helyezem ki a kirakatba azokat az embereket, akik megosztották velem az aritmiás problémájukat. Azt, hogy ilyesmi megtörténhet, nem a véletlen és nem a teremtő műve, hanem az elcseszett zsugoriságunké.

Konyha-filozófia az életről
2005. december 24. 15:18

Vádaknak, mint minden publicista, naponta vagyok kitéve, de mint jó esőkabátról, rólam is lepereg az igaztalanság. A különbség csak annyi, hogy a jogos kritika mély krátereket váj lelkembe. Nem olyan régen hallottam egy tragédiáról, mely ismét rávilágított számomra, hogy milyen kevésen is múlhat egy ember élete.

Az igazi karácsony
2005. december 24. 0:44

Ma, december 24-én, a szeretet ünnepének első napján, miközben a csengettyűszót várjuk, gondolkodjunk el azon, hogy miről is szól az a nap, ez a pár együtt töltött óra. Gondoljunk az ünnep valódi üzenetén, és hajoljunk le egy didergő hangyához, hogy teste melegével felolvaszthassa jéggé dermedt szívünket.

Krisztmász!
2005. december 19. 13:27

Így december második harmadának elején már vadul készülődünk a jeles napra. A bevásárlóközpontokban üdvözlik egymást a régi haragosok, és összeölelkeznek az új barátok. A hentes hajlandó az áldozat szebbik oldalából kihasítani a kért húscafatot, a boltos néha ránk is mosolyog, mi pedig tegezünk boldog boldogtalant, mert valami furcsa érzés kerít bennünket hatalmába.

Jégkirálynő
2005. november 15. 0:16

Miért fagy, ha amúgy még a pólók kerülnek elő reggelenként a szekrényből, vagy esetleg mi nem fogjuk fel, hogy nyakig benne vagyunk a zimában?

Az igazi csillagok
2005. december 25. 1:15

Karácsony környékén számtalan publicista dönt úgy, hogy képernyőre veti gondolatait. Fél-, és negyed igazságok sora jelenik meg mindenfelé, holott az író, csupán azt szeretné, ha véleménye - illetve annak publikus része - minél több emberhez eljutna. Ma már közhelyszámba megy - tudom, mert én is használom - a szeretet ünnepének körbeírása, de ilyenkor legalább egy kicsit őszinték vagyunk, ha máshoz nem, hát saját magunkhoz.

Méla Béla
2005. december 24. 14:14

Járom az utcát, mert jobb dolgom nincs és azt látom, hogy férfiak tömege nyalogatja a frissnek éppen nem mondható havat, mely Tél-mementóként itt maradt a majdnem tavaszban. Csúszik, csúszik, ez nem kérdés, de hogy ennyire és hogy ennyien, az már viszonylag kevésbé hihető.

Nem én vagyok a kis Donatellácska apukája...
2005. december 19. 15:21

A magyar média egy igaz integrátor. Olyan személyiségeket hoz be mindennapjainkban, akiktől a baráti társaságban e lehető leggyorsabban fordulnánk el. No nem gyűlöletből, hanem azért, mert személyiségjegyeik, vagy "kimagasló" tehetségük, egész egyszerűen irritálja az "átlagembert".

......-....... ...... újságíró: heteró vagyok
2005. november 29. 23:12

Tartozom egy vallomással: férfiként a nőket szeretem. Lehet, ez meglepő, leginkább az, hogy ezt így tudatom mindenkivel, de mostanság ez a divat. Aki más, az büszkén vállalja, aki pedig másról tudja, hogy más, az szenvtelenül publikálja. Bármennyire is meglepő, nem két ellentétes oldalról van szó, csupán olyan emberekről, akik mások. Vagy így, vagy úgy, de olyan dolgokat tartanak fontosnak, amit mi, a többség, másként gondolunk. Most azon ritka pillanat van, hogy szót kérek, személyemben szólaljon meg a csendes többség!

Fülledt éjszaka...
2005. november 12. 18:49

A fiatalság az a bolondság, ami idővel ugyan elmúlik, de szabadulni nem lehet tőle, hiszen a felejtés csak belőled törli ki és nem a történelemkönyvekből.