Élek. Vagy élet ez egyáltalán? Avagy, Frida szerint az élet.
2005. szeptember 22. 21:57
Mit jelentsen az, hogy két ember eldöntötte, hogy élnem kell? Engem ki kérdezett meg? Ki kérdezte meg, hogy van-e egyáltalán kedvem a világra jönni, vagy inkább az örökkévalóság ködében tapogatóznék tovább? Ki volt kíváncsi arra, hogy hajlandó vagyok-e végigszenvedni a születés fáradalmait, és utána ordítani a haragtól és a szégyentől? Összevisszaságban vándorlok az élet ösvényén, hol itt vagyok, hol ott, hol pedig amott. Határon innen és túl. Nem tudom, hogy mit hoz a holnap, és alapvetően kíváncsi természetemet ez megrémíti.
Késő bánat, az eb meg dögöljön meg?
2005. szeptember 15. 3:20
Mindig elgondolkodtat az a kérdés, hogy ha annyian keresik az élet értelmét, akkor vajon miért nincs még meg a Szent Grál? Persze ennek a kérdésnek már felekezeti vonatkozása is van, mert Móric nevű barátom, aki születésétől zsidó származású, valószínű, hogy nem érdeklődik a fenti tárgy holléte felől...
Garantált állásfoglalás a dakota patkányok nemi élete tekintetében
2005. szeptember 14. 16:24
Merengő ifjúság néz szembe velem a fürdőszobai tükörből, és felellőségre von bizonytalanságom miatt. Keresztény szellemiségű gondolatok cikáznak fejemben, miközben szerény stepp-lépesekkel igyekszik előre, verbális kifejezésmódom visszaszorítása. Magyarán szólva: teszi szememre a hányást, a kuss kifejezés folyamatos hangoztatása közepette.
Mennyi az annyi?
2005. szeptember 7. 16:34
azaz
Mitől szép a múlt, ha már minden lehetőséget elhasználtunk az élet szépségeinek kihasználására és úgy érezzük, hogy: "múlnak a gyermekévek, nincs visszaút"?
|
Bejegyzés egy napló utolsó oldalára...
2005. szeptember 22. 22:31
Timi és Robi, ma már nem is köszönnek egymásnak az utcán. Néha ugyan dereng valami egyikük, vagy másikuk tekintetében, de igazából nem akarnak a mélyre ásni; nem érdekelte őket a múlt. A lány csinos volt és majd kicsattant a boldogságtól, a fiú általában magába roskadt és nem tudta eldönteni, hogy mit is kezdjen az aktuális nappal.
Társadalmi és egyéni szerepek a XXI. században
2005. szeptember 21. 13:52
"Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő." - Vallotta Shakespeare már több száz évvel ezelőtt, bár ismerve a történelmet, tudhatjuk, hogy az emberek állarc mögé bújása, szinte egyidős a létezésünkkel. Hívőknek javaslom Káin színészkedését az Úr előtt, az evolucionistáknak pedig a már az ősközösségekben megjelenő varázslókat.
A nemzőképesség produktuma
2005. szeptember 14. 16:57
A legszebb álma nem lehet más a korombeli férfinak, minthogy gyesre küldje élete párját, hiszen akkor jő el a Kánaán, ami mint tudjuk, folyik, mint a kerti csap: tejjel és mézzel, hogy a tehenek és méhek egyenjogúságát is elismerjük. Az pedig már csak hab az epertortán, hogy micsoda öröm az ABC-ben sorba állni, hogy visszaváltsuk az üres üvegeket és használt pelenkákat.
Egyszer itt, másszor ott...
2005. szeptember 12. 18:05
Pofán csap a felismerés: nem vagyok Isten. De még csak azt sem mondhatom, hogy isteni lenne a humorom. Egyszerű emberként tengetem mindennapjaimat, arra várva, hogy egyszer talán engem is felfedez valaki, és megmondja, mi a francot is keresek, ezen a néha eléggé kies planétán. Persze nekem is megvan az a képességem, hogy átszökkenjek egy másik síkra és kívülállóként figyeljem a történéseket, de mi ez ahhoz képest, hogy immár több éve evőeszköz nélkül él a civilizált világok nagy része, mert mint az köztudott: nincs is kanál.
Fáradhatatlanul... avagy Mit hoz a holnap annak, aki a mát viszi át a holnaputánba?
2005. szeptember 7. 15:02
Amikor végiggondolom a múltat, mindig az jut eszembe, hogy vajon hol van az a határ, amikor már túl sokat foglalkozom a múlttal, ahelyett, hogy a jövőbe néznék. Nem vagyok az az álmodozó típus, de néha jól esik elrugaszkodni a mindennapos problémáktól, és egy olyan fikcionált világba lépni, ahol nem csak az lehetséges, amit már megszoktam.
|
Elmúlt (több mint) harminc esztendő és fogalmam sincs róla, hogy milyen mértékben tudnám beszámíttatni egy minőségi csere esetén. Nem mondom, volt néhány jó húzásom, de vajon ez elég e ahhoz, hogy érték-, és ne kárbecslőt keljen hívnom a minősítés eszközlése végett.