|
avagy
A több tízezer éve érintetlen virgo intacta…
Az evolucionisták folyamatosan újabb és újabb majmokkal hoznak bennünket közvetlen kapcsolatba. Bár vezető egyházaink hozzáállása akár indokolttá is teheti ezt a fajta ellenállást a tényekkel szemben, de miért kellene megtagadnunk Péterként urunkat, csak azért, mert a magukat Péterként aposztrofálok nem hajlandóak elismerni: Ex Cathedra: tévedtem. Talán majd egyszer, az advent manifesztuma felébreszti hitetlen lelkünket...
 Isten és a hit megkérdőjelezése, amikor arról a kedves (állítólag) fekete bőrű kislányról, akit eleddig Évaként tiszteltünk azt állítjuk, hogy cirka 60.000 évet kellet várnia az ő Rómeójára… illetve Ádámjára, azért hogy úgy istenigazából ismerhessék egymást. Azt nem tudom milyen hosszú egy kígyó és hogy elért, vagy inkább elélt-e addig, de abban biztos vagyok, hogy az én teológiai világképembe nem fér bele ez a földtörténeti méreteket öltő: várok az igazira sztori, arról már nem is beszélve, hogy az én olvasatomban, és tapasztalataim szerint, maximum a fiúcska várhatott volna, na de még ő sem ennyit. Száz szónak is egy a vége, nekem valami bűzlik Dániában. Nem elég, hogy a mi kiskorú csávónknak egy vén matrónával kellett volna szexuálpolitikai döntést hoznia, de ráadásul fellépésének első egynéhányezer évében végig kellett volna néznie, miközben a hőn szeretett vénkisasszony kengurukkal, ínpalákkal és egyéb majomfajtákkal üzekedik, merthogy a saját örökítő génjeit a genetikusok még nem tették egyszerhasználatossá sem. Akkor meg mi a francot élvezzen rajta Vica-cica, aki valószínűleg ekkor már igencsak a nyugdíjon törhette a még eléggé visszamaradott buksiját…
Arról van szó, hogy egyes tudósok ismételten megbolygatnák a teremtéselmélet gyakorlati megvalósulását, a tudomány szent kardját lóbálva fejünk és hitünk (meggyőződésünk) felett, azt hangoztatva, hogy ők tudnak olvasni a sorok között. Teszik ezt akkor, amikor milliók halnak meg évente az ő tudatlanságuk miatt, és bocsáttasék meg nekem, hogy azt feltételezem, hogy az orvostudomány feladata a gyógyítás lenne és nem a megfejthetetlen keresése.
„Annyival magasabbak az én gondolataim a tiédnél, mint ég a földnél” ismerős a mondat? Akkor, tessék tudatlan, genetikailag még nem szabályozott agyamnak elmondani, hogy mi a fészkes fenéért kell újra és újra próbálkozni az ismeretlen letegezésével, mi a megveszekedett franc tart vissza bennünket attól, hogy a lehetőségeink határait betartsuk és ne csak egy krétával felfestett, kopófélben lévő vonalkának tekintsük… Ja és még valami: legyen kedves értesíteni engem valaki, aki meggyógyítja az állandó büfizésemet, mert néhol igencsak kellemetlen…
|
