|
Győztek az ateisták. Ilyen és ehhez hasonló újságcímekkel kellene, hogy kijöjjenek a mai lapok. Az egyházak egy jelentős részében, és most már az egyházi iskolákban is elharapódzott a radikális embergyűlölet, ami pedig a legkevésbé sem nevezhető keresztényinek. Vagyis istentelen emberekkel telítődött az Isten igéjét hirdetni hivatott szervezet, illetve az arra hivatott szervezetek egy része.
 Nem vagyok rendszeres templomba járó, hiszen Istenhitem és a keresztény egyházak nagy része, még csak köszönő viszonyban sincsenek egymással. Ugyanakkor néha ellátogatok egy-egy misére, vagy olykor csak betérek megcsodálni egy templomot. Ez utóbbi mindig feltölt, hiszen ilyenkor nem a bálványimádást látom, „csupán” egy gyönyörű művészi alkotást, ami visszarepít a történelembe, és fennkölt hangulatot árasztva nyújt megnyugvást. Amellett viszont nem tudok elmenni szó nélkül, amikor egy-egy Istentiszteleten politikailag túlfűtött, vagy rasszista szónoklatokat kell végighallgatnom. Alig kilenc éve egy esküvőn azt kellett végighallgatnom, hogy milyen káros a cigányok (sicc) szaporodása, és hogy milyen drága a gáz (úgy látszik ez örök téma). Ezek a dolgok valahogy nekem disszonánsak. Lehet, hogy bennem van a hiba, lehet, hogy én várok sokat azzal, hogy ige tükröződését kívánom látni az egyházi emberek szemében, de az is lehet, hogy nem én, hanem a világ bolondult meg. Ezt talán az is alátámasztja, hogy az egyházak vindikálják maguknak a jogot, hogy bizonyos politikai kérdésekben megszólaljanak, ugyanakkor minden, nem egyházi kritikát támadásként aposztrofálnak, pláne ha az egy párttól érkezik. Ez számomra Jupiter esete a Tóth Hatökörrel, vagy valami hasonló.
A tegnapi tűntetést nem az egyházak szervezték. Sőt, közük sem volt hozzá. Amúgy pedig tűntetés sem volt. Nem tették kötelezővé a nem létező tűntetésen való részvételt, így az sem fordulhatott elő, hogy akik nem mentek el oda, ahol nem is történt semmi, nem írtak egész nap dolgozatot. Mert ha minden, amit az imént tagadtam, megtörtént volna, akkor talán az embereknek még nagyobb aránya tartaná túlzásnak, az egyházaknak juttatott adóforintokat. Ugyanakkor a meg nem fogalmazott követelések közül ki kellene egyet emelnem. Csak azért, mert lehet, hogy lenne olyan, aki azt várná el, hogy a(z egyházi iskolákban is) kötelező béremelésekre az állam biztosítsa a teljes forrást. Ez azért lenne meglepő, mert ahogy az önkormányzati fenntartású iskoláknál is a fenntartó feladata a működéshez szükséges – normatíván felüli – források biztosítása, így egy ilyen felvetésnél itt is az intézményfenntartóra kellene mutogatnom. De hála Istennek, ilyen problémák nincsenek, ahogy az is csak kósza pletyka, amit arról hallottam, hogy egy egyházi gimnáziumban, miként aláztak meg egy kislányt 2002-ben, egyes tanárok néma támogatása mellett, csak azért, mert az édesapja biztos befutó volt a megyeszékhely polgármesterjelöltjeként.
Vagyis rossz a cím. Az állam és az egyház szétválasztása már réges-rég megtörtént. A templomokban csak hitéleti oktatás folyik, az egyház pedig nem bélyegez meg senkit a politikai hitvallása miatt. És most én kérek elnézést.
|
