London, 16 óra 57 perc, az angolok levonulnak a csatatérről, hogy gőzölgő teájuknak szenteljék a délután további részét. Eközben megkezdődik az év utolsó estéje, amikor a még a területen lévő, egymással küzdő csapatok leteszik a fegyvert.
Az év utolsó napjának estéjén álljunk meg egy percre! Még nem durrognak a pezsgősüvegek, nem kerülnek elő az illegális petárdák, csupán felkészülünk valaminek a végére, és valaminek az elejére. Ilyenkor már csak azért is érdemes abbahagyni az ellenségeskedést, hogy január elsején újra tudjuk kezdeni. Mert hát, ilyen a magyar, valami miatt siránkozni kell, valakit pedig jó alaposan gyűlölni. Most tegyük félre a megszokott populizmusunkat, a belénk ivódott demagógiánkat és a feloldhatatlan utálatot a másik irányába! Gondoljuk a holnapra, amikor egy új évben egy új elvárásnak akarunk majd megfelelni, egy új-régi, vagy egy régi-új kormány irányítása alatt. Ilyenkor talán könnyebb elfelejteni, hogy ki is a nemzetvesztő, a kommunista, a fasiszta, a luxus-baloldali, a hisztis-jobboldali, vagyis a másik. Ilyenkor egy percre, amíg majd éjfélkor a himnuszt hallgatjuk, mindenki egyszerűen ember, egyszerűen magyar. Mi, újságírók elnézzük, hogy tehetségtelenek a politikusok, ők pedig elnézik nekünk, hogy mi sem vagyunk különbek. Ilyenkor átöleljük egymás vállát, magasba emeljük a pezsgőspoharat, és kívánjuk mindenkinek a jobb – vagy bal – újévet, a szebb holnapot. Holnap persze kezdődik minden előröl. Aki ivott, az józanodik, aki nem, az egyszerűen kipiheni azokat, akik ittak. Holnap újra egymásnak esünk, felhívjuk a világ figyelmét a másik – vélt, vagy valós – hibájára, de ma, egy percre ismét barátok lehetünk. Használjuk ki! Boldog új esztendőt kívánok a Helyi Lapok Szerkesztőségének minden tagja nevében!
|