Pár napja még mindenki azt találgatta, hogy milyen végkimenetele lehet a keleti – gazdasági bőrbe bújtatott –, politikai vitának. A vártnál előbb jött a megoldás, azonban az európai államok felmérték annak a veszélyét, hogy ilyen mértékű függőség alakult ki a kontinensen az orosz gáztól.

A gazdasági miniszter sajtó tájékoztatok sorát tartva igyekezett megnyugtatni a közvéleményt, miközben ismertette azokat az elképzeléseket, melyekkel már középtávon megelőzhetőek a hasonló helyzetek. Kóka János kitért arra is, hogy nem szerencsés, hogy a lakosság 90 százaléka direkt, vagy indirekt módon, de fölgázzal fűti az otthonát. A MOL részéről elhangzott az is, hogy bár a gáz, mint tüzelőanyag, kellőképpen környezetbarát – a többi fosszilis energiahordozóhoz képest –, könnyen kezelhető, azonban a közhiedelemmel ellentétben, nem olcsó. Itt a miniszter megjegyezte, hogy a jelenlegi fogyasztói ár a tényleges költségeknek, csupán a felét fedezik – a gázár-kompenzáció az állami költségvetést terheli –, ennek ellenére a kormány nem tervez áremelést.

A Fidesz és a jobboldali sajtó a fentiek után mégis gázáremeléssel riogat. Véleményük szerint Kóka megjegyzése ezt készíti elő. Arról természetesen nincs információnk, hogy az ellenzék szakpolitikusai miért nincsenek tisztába a miniszter által említett – a lakosság által is ismert – tényekkel, vagy ha ismerik ezeket, akkor miért kell úgy kezelni az adatokat, mintha azok az ördögtől erednének. Valójában egyetlen megoldás kínálja magát. A Fidesz arra készül, hogy választási győzelme esetén duplájára emeli a lakossági gáz árát, majd hivatkozásként azzal támasztják alá a drasztikus lépést, hogy azt Kóka bejelentése indukálta. De vajon szavazhatunk-e olyan pártra, amely ilyen lépésre készül? Ha viszont nem voltak tisztában a földgáz világpiaci árával, akkor mi alapján adjunk mandátumot a számukra, hogy hazánk gazdaságpolitikáját meghatározzák?

Publikálta null