A halál ritkán szép, sőt, valójában sosem szép, esetleg kegyelet teljes. Ebben a történetben sem a halál az, ami romantikát sugall, hanem az, hogy egy település, azért csak most néptelenedett el, mert volt egy idős néni, Horváth Vaskó Teréz, aki nem akarta elhagyni az erdő ölén fekvő, már régen halálraítélt települést. Csütörtökön éjjel azonban megtalálták az idős hölgy kihűlt testét, akinek elmúlása megölte magát, a települést is. Pacsirta Tera – ahogyan tanítója hívta – egy lakókocsiban élt, amit egy német családtól kapott. A lakóház azonban ne tévesszen meg senkit! Teri néni nem volt egy vándorló típus. A család sokszor magához vette, hogy böhönyei otthonukban együtt legyenek, de az „öregasszony” nem akart és nem is tudott megszokni az új környezetben. Tehát a lakókocsi nem a mobilitását mutatta, hanem azt a sorsot, ami az elfelejtett települések lakóira vár. Régi vályogháza már nem viselte el a történelem nyomását és az idő vas foga felemésztette. Persze a modernizációnak is van olyan ajándéka, amit el lehet fogadni, pláne, ha ezzel életben tarthatjuk a maradit. Kakpuszta valaha nem csak Teri néninek adott otthont. „Az ott élők főként földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak, vagy a fűrésztelepen dolgoztak. Kakpusztán volt katolikus templom, 6 osztályos elemi iskola összevont osztályokkal, ahol egy tanítóra 150 gyerek jutott. A kakpusztaiak csak ritkán hagyták el a múlt század elejére már 500 lelkessé fejlődő falut. Egy meglehetősen zárt közösséget alkotva élték mindennapi életüket. A település helyzetét a termelőszövetkezetek létrehozása lehetetlenítette el. Mivel a területi egyenetlenségek miatt nem tudták „téeszesíteni” a földeket, elmaradtak a központi infrastrukturális beruházások.” Horváth Vaskó Teréz szombaton találkozott utoljára a családjával. Valamikor kiment az erdőbe. Szervezete legyengült, enni régóta nem evett, még a gyógyszereit sem vette magához. Kihűlt, élettelen testét szerdán találták meg a rendőrök. Teri néni meghalt, és vele egy álom is, ami lehet, hogy nem csak az övé volt.
|