Az ellenzéki párt lassan elveszik saját ígérettengerében. Miközben úgy tűnik, hogy nem tanultak a 2002-es vereségből, az akkor elutasított program mellé újabb javaslatokkal bombázzák a közvéleményt. Hallhattunk garancia-törvényről – amit most ismét a Parlament elé kívánnak vinni –, luxusprofit letörésről és mostanság egy régi ötlet is életre kelt: a családi adózás. Az első olvasatra jó szándékúnak tűnő javaslat azonban mélyebb erkölcstelenségbe és meggondolatlanságba taszítja nemzetünket, mint azt el tudnánk képzelni.

Az ellenzéki demagógia azzal csúcsosodott ki, amikor egyenlőségjelet tettek a tenyésznyulak és a gyermekek közé. Orbán Viktor sokszor lobogtatta zászlóként azon véleményét, hogy mennyire is igazságtalan, hogy aki nyulat tart, az leírhatja a költségeit az adóalapjából, míg aki gyermeket nevel az nem. Azt az apróságot nem is érdemes észrevenni, hogy a Fidesz elnöke ismét a társadalom két rétegét kívánta egymás ellen fordítani, hiszen könnyen érhetik félre megjegyzését, mind a falun élő gazdálkodók, mind pedig a városi polgárság. Foglalkozzunk inkább azzal, hogy az ex-miniszterelnök nem tud különbséget tenni a vállalkozás és a család között. Azt természetesen nem gondolnám, hogy a párhuzamállításban odáig merészkedne, hogy a kisdedeket, mint gazdasági terméket kívánná meghatározni, és ezáltal szabadon adhatóvá és vehetővé válnának utódaink, azt viszont nem lehet nem észrevenni, hogy kidolgozatlan elképzelései leértékelik a család intézményét, és csak mint adócsökkentő tényező fogják emlegetni a kicsinyeket.

Orbán Viktor elképzelései szerint mindenkinek lehetősége lenne arra, hogy válasszon a hagyományos személyi jövedelemadó és a családi adózás között. Ez a válasz arra a kritikára adatott, hogy a Fidesz, kormányra kerülése esetén büntetni szándékozik a gyermekteleneket. Nos, véleményem szerint, a Fidesz valóban azt tekinti elérendő célnak, hogy az emberek azért vállaljanak több gyermeket, hogy kevesebbet keljen adózniuk. Elképzelhetetlen ugyanis az, hogy jelentős különbség legyen a két adózási forma között, amíg a kormányzat mind a kettőt fenntartja. Nem számolható, és nem kezelhető a költségvetés abban az esetben, ha két különböző módon számolható adó jelentős bevételkülönbséget generál. Vagyis vagy nem lesz érzékelhető előnye a családi adózásnak, vagy rövid időn belül, csupán a családi állapot alapján lesz lehetőség választani a két lehetőség közül. Ha a Fidesz azt a megoldást választja, hogy valójában nem ad semmit, akkor teljesen érthetetlen, hogy miért tesz kampánytémává egy évi pár ezer forintos tételt, ha viszont az erőszakolt adózási rendszert vezeti be, akkor fel kell készülnünk az újabb Ratkó-korszakra, amit inkább nevezhetünk majd Orbán-kornak, az eredményét pedig Orbán-gyerekeknek. Akkortájt azzal „ösztönözték” a nőket a gyermekvállalásra, hogy megtiltották az abortuszt, Orbán most azzal operál, hogy aki nem szül, annak adóban elviszi a jövedelme jelentős részét.

A Fidesz folyamatosan bírálja a kormány családpolitikáját. Ennek egyik jelentő eleme a lakáspolitika, amit még az Orbán-kormány vezetett be, és a Medgyessy-kormány tett finanszírozhatóvá. Miközben azt hallhatjuk, hogy az ellenzéki párt szeretné elérni, hogy 30 milliós használt, vidéki palotákba költözhessenek – az állam költségén – honfitársaink, addig ezzel ellentétesen szapulják a Fészekrakó programot, a magas törlesztések miatt. Tegyük hozzá, hogy az ő elképzeléseik szerint megvásárolható ingatlanokra jóval magasabb törlesztést kellene fizetniük a vásárlóknak, tehát amíg az egyik oldalon szegények állítják be a lakosságot, addig a másikon azt sejtetik, hogy az átlag magyar ki tud fizetni 110-130 ezer forintos törlesztést a havi béréből. A Fidesz bírálata teljesen koncepciótlan, mivel nem az adott feladat megoldásához tartozó eszközt bírálja. Ez körülbelül olyan, mintha azt vetné fel problémaként, hogy azért fogyasztanak sokat a repülőgépek, mert piros a tűzoltóautó.

A Fidesz családi adózása alapjában véve egy támogatandó gondolat lenne, ha annak az lenne a célja, hogy csökkentse a családok terheit. Ebben az esetben azonban nem erről van szó. Az ellenzéki párt ezzel a döntéssel kívánja „megzsarolni” a fiatalokat, hogy minél előbb, és minél több gyermeket vállaljanak. Abban a pillanatban, ha különbséget tesznek a gyermekes és a gyermektelen párok, illetve az egyedülállók adózása között, teljesen ellehetetlenítik azokat a fiatalokat, akik előbb szeretnék megteremteni a családalapítás hátterét, és csak utána vállalnának gyermeket. A magasabb adó ugyanis egy ördögi körbe hajszolja az érintetteket, vagy megpróbálnak spórolni a gyermekvállalás előtt, és a megtakarításukat elviszi az APEH, vagy idejekorán gyermeket vállalnak és egy fizetésből – alacsonyabb adóval terhelten – próbálják kifizetni az ingatlan törlesztő részletét. Ez az elképzelés nem kevesebb, mint a polgárok szabadságjogának nagymértékű csorbítása. Az eredménye pedig vagy az, hogy a választók elutasítják a Fideszt, vagy pedig elterjednek azok a hirdetések, hogy: lakásvásárláshoz és családi adózáshoz fiatal, jó alakú, kedves lányt keresek, lehetőleg GYES után.

A lányok az egyetem helyett gyermeket pelenkáznak, és ahelyett, hogy a fiatal pár „élne” egy kicsit, mielőtt felvállalják a gyermekekkel együtt járó lemondást, belevetik magukat a családalapításba. Alkalmatlanul, felkészületlenül és valódi szándékok nélkül. Jön a fertő és az erkölcsi mélyrepülés…

Publikálta null