|
A farsangi időszak január 6-ától
a negyven napos böjt kezdetéig tart. Rengeteg formáját ismerik és gyakorolják széles
hazánkban, a lényege azonban mindenképpen az önfeledt mulatozás a dermesztő
hideg kinevetése, vagy éppen a tél temetése. Állarcok, maskarák, vagy akár
teljes azonosulás egy képzelt személlyel, ez a megtestesülése ennek a hosszú
ünnepsorozatnak.
Kint dideregnek a gumiabroncsok,
bent illatozó forralt bor gőzölög, az emberek pedig próbálják élvezni a
pillanat varázsát. A népi hagyományok lassan tartalom nélkülivé válnak,
legtöbben nem is ismerik, hogy mikor és mi indította el azokat. De talán nem is
ez a fontos. Akinek fontos a múltban rejlő kultúra ismerete, úgyis utána néz és
felvilágosítja az eljövő nemzedékeket. A lényege azonban mit sem változik
attól, hogy ismerjük e ünnepeink eredetét, együtt vagyunk és együtt örülünk
annak, hogy elszürkülő világunkba igazi színkavalkádként tör be a farsang ünnepe.
Bár nem ez a szeretet ünnepe,
mégis toleránsabbak vagyunk embertársainkkal, mint általában. A magunkra öltött
maskarák, vagy mások átváltozása mulatságunk csúcsa.
Az egyik legismertebb szokás a sokácok
által elindított, és még a török hódoltságra visszanyúló busójárás. A tél
temetése talán még korai ebben a zimankós időben, mégis számtalan város
használja a farsang megszemélyesítésére ezt a „szörnyet”. A gyerekek egyszerre
félik és imádják a szarvas jószágokat, de a felvonulás végén mindenképpen
együtt vesznek részt a tél elkergetésében. Szorítsunk nekik, hátha sikerül…
|
