|
Csúnya dolog egy másik embert bántani. Pláne felháborító az eset, ha a másik ember, egy idősebb hölgy. De talán legalább ennyire bűnös egy ügyet felfújni csak azért, hogy „szerelmetes pártunk” előnyt kovácsolhasson belőle. És ennél már csak egy rondább dolog van, amikor az „általunk” elkövetett, kvázi gyilkossági kísérletről nem írunk egy szót sem.
 Na most az van, hogy irtják egymást a politika két partján állók. Ha ezt az ideológia szintjén tennék, még nem is szólnék semmit, de amikor fizikailag manifesztálódnak a sértések, akkor már én is kikelek mentális bugyraimból. Történt, hogy egy neveletlen férfi úgy lökött meg egy fiatal (75 éves) demokratikus hölgyet, hogy annak csontja tört. Nem vagyok én szigorú, meg nem lincselném, de Makarenko nevű kedves, ám de an(n)ál brutálisabb barátom térdére fektettetném, hogy érezze milyen is az, amikor Ludas Mátyás, legalább háromszor. Legyen már egyszer jó annak a szerencsétlen Döbröginek is! Aztán ha kedves, brutális nevelőm végzett a magáról megfeledkezett férfiúval, akkor azt az újságíró kollegát küldeném a helyére, aki szerint két taszajtás felér egy atombombával. Nagaszaki lakói, talán még utólag is kiegyeznének azzal, ha még unokáikat is taszigálnák a nagy bumm helyett. Aztán ha végeztünk a bértollnokkal, akkor jönne a főnöke, aki jóváhagyta, hogy a „Moszkvai” eseményekről színes, szélesvásznú iromány jelenjen meg, miközben a szabad madarakra lődözőkről, még a „boldogok vagyunk, hogy ez történt” című rovatban sem írtak egy szót sem, pedig úgy arcon pirítottak egy madarászt, mint annak a rendje. De hát ilyen a szabad sajtó. Leírják, amit szabad…
|
