|
Azt, hogy Magyarországon semmi sem szent, már sokan bebizonyították. Ezzel együtt felháborító az, ami 1956. megszégyenítését jelenti kereken 50 éve. Akkor és utána évtizedeken keresztül a „kommunisták” taposták bakancsaikkal a nemes forradalom eszméit. Akkor és azóta is szembeköpte nemzetünket a nyugat és az Egyesült államok. Most, lassan 16 éve pedig műforradalmárok és sértett hisztériabajnokok törlik habzó szájukat a szabadságharcban elhunyt tömegek szemfedőjébe.
 Abban az országban, ahol egy ’56-os elítéltet kifütyülnek a 301-es parcellánál, majd később „megélhetési halálraítéltnek” titulálnak, sok minden elképzelhető, így az is, hogy egy párt, egy politikai, kábító hatású koktél magához ragadja egy forradalom eszméjének minden értékét. Egy olyan országban, ahol egyes személyek azt gondolják, hogy jogukban áll meghatározni, hogy kinek van joga megemlékezni hazánk hőseiről, még az sem meglepő, ha néhány ember úgy válik forradalmárrá, hogy valójában alig volt köze az eseményekhez. Ilyen ország a miénk.
A Fidesz legújabb találmánya, hogy mindenbe beleköt, akárcsak eddig. Most azonban emelték a tétet. Amikor a kormányfő felemeli a kezét, obszcén jelet vélnek felfedezni a metakommunikációjában. Szavait kiforgatják, és míg hazug, ármánykodó kampányt folytatnak, igyekeznek belemagyarázni a belemagyarázhatatlant is minden szóba és gondolatba. Amikor Gyurcsány kivert kutyákat emlegetett, a Fidesz arcátlan kampányáról beszélt és arra célzott, hogy az ilyen „kampányelemeket” el kell zárni az emberek elől, mert ezek megfertőzik a közéletet és csak arra alkalmasak, hogy a kokárdával ásott árkot tovább mélyítsék. Nem emberekről és nem pártokról, vagy támogatóiról beszélt a miniszterelnök, hanem beteg gondolatokról, melyek oly jellemzőek az ellenzéki párt eszköztárára. A Fidesz persze ebbe is belemagyaráz dolgokat, és ismét kommunistázik. Egy olyan korban tartja életben az ideológiai háborút, ahol a saját oldalon az apák „bűne” is megbocsátható, míg az „ellenségnél” a házastársak másodízigleni rokonsága miatt is bitó jár az érintetnek. Egy ilyen országban és egy ilyen korban kergetik az utcára azokat az embereket, akiknek 1956, több mint történelem. De aki ezekben a napokban a napi politika eszközévé alacsonyítja az áldozatok emlékét, az a trikolórból kivágott vászondarabbal nemcsak egy diktatúra címérét hajítja tűzre, hanem mindent, amitől mi Magyarok, Magyarok lehetünk és vagyunk.
Persze ez csak egy vélemény, egy a több millióból…
|
