|
Amikor egy politikai erő nem ért egyet ellenfelével, sokféle képpen kifejezheti „rosszallását”, de mindig szem előtt kell tartania a legalapvetőbb illemszabályokat. Szabad György, korábbi házelnök nem rendelkezett azzal az intellektussal, amivel felülemelkedhetett volna politikai ellenérzésén, de ez sem menti fel az alól a sértés alól, hogy visszautasította a miniszterelnök kézfogását.
 Amikor a nemzeti ünnepek alkalmával tüntetnek ki valakit, még inkább ráirányul a figyelem. Bár az állami kitüntetéseket valójában a nemzet adja, a protokoll szabályai szerint, valamely magas rangú állami vezető, vagy kormánytag nyújtja át az azzal járó elismerést. Szabad március tizenötödike alkalmából kapott elismerést, amit őt el is fogadott azzal, hogy megjelent és átvette azt. Azonban elkövette a lehető legnagyobb szemtelenséget – és ez alól nem menti fel hajlott kora sem –, amit „megajándékozott” elkövethet; nem fogadta a miniszterelnök gratulációját. Ez a viselkedés nem megengedhető egy fejlett, demokratikus országban – máshol pedig komoly büntetés jár érte.
Persze megértem én, hogy Szabad György nem szereti Gyurcsány Ferencet, de ez sem magyarázat a tettére. Megtehette volna, hogy visszautasítja a kitűntetést, vagy akár azt is, hogy tyúkszemgyulladás miatt, nem jelenik meg az átadáson. Ő nem ezt választotta. Véleményem szerint az állam akkor járna el helyesen, ha Szabad Györgytől visszavenné az elismerést, mivel viselkedésével méltatlanná vált arra. Magyarországnak nincs szüksége újabb és újabb megosztó személyekre és politikai attitűdökre. Most már béke kellene, és egymás tisztelete, hiszen aki hisz Istenben, az tudja, hogy haragunkra nincs magyarázat és nincs ok, csak a harag van, amit viszont le lehet győzni. Persze csak annak, akinek nem a harag a éltető ereje…
|
