|
Lesz tandíj, csak nem úgy, nem
annyi, és nem akkor. Országos felháborodás kísérte a folyamatosan szivárgó
elképzeléseket, ami a felsőoktatásban résztvevőket terhelő költségekkel kapcsolatban
sunnyogtak elő, általában az éjszaka leple alatt. Az első elképzelések szerint,
egy „déer” előtag, nagyjából hat és félmillió plusz kamataiba került volna a
vállalkozó kedvű értelmiségieknek, amit viszont csak bizonyos jövedelmi szint
felett kellett volna törleszteni. A mostani elképzelés szerint, „potom” félmilliós
költséggel lehet eljutni a „csúcsra”, viszont csak nagyon alacsony jövedelem
esetén mentesülhetnek alóla azok, akik nem számíthatnak az MTA levelező tagsági
meghívójára.
Volt itt minden, felháborodás,
csendes duzzogás, Alkotmánybírósággal való „fenyegetőzés”, szóval minden, ami
egy diák, vagy egy diákszervezet rendelkezésére állt. Most pedig van „eredmény”.
Nem kell utólag, hosszú éveken keresztül fizetni, helyette majd havonta, a
tanulmány végéig. Mindenképpen előnyösebb ez a verzió a korábbihoz képest, de
kérdés, hogy elviselhető terhet jelent-e a hallgatóknak. Bár a diák-hitel
(Hiller István további emelését helyezte kilátásba) fedezetet jelent a Fejlesztési hozzájárulásra (ezt a nevet kapta a
keresztségben az új teher), de kérdés, hogy akik eddig a mindennapjaikat
fedezték ebből a forrásból, mivel tudják pótolni a kieső bevételüket? Megtartja
a kormányzat a tandíjmentesség intézményét, az azonban csak sokkal szigorúbb
feltételek esetén lesz igényelhető. Ennek az egyik lehetséges oka a kiemelkedő
teljesítmény (a legjobb 15 százalék), a másik pedig a szociális rászorultság,
de ez a kategória sem fog felülről nyitott kasszát biztosítani az intézmények
számára.
Az alapképzésben 105 ezer, a
mesterképzésben 150 ezer forintot kell évente a diákoknak fizetniük (ettől 50 százalékban eltérhetnek az intézmények
mindkét irányba), viszont
nem kell fizetni doktori képzésért és az első felsőfokú szakképzésért,
valamint a halmozottan hátrányos helyzetűeknek sem. Ugyanakkor már most
látszik, hogy a hallgatók egy része nehéz, vagy inkább fogalmazzuk úgy,
nehezebb helyzetbe kerül. Ugyanakkor mindenképpen pozitív a kormány hozzáállásában,
hogy a tanulmányi eredmények figyelembevehetősége érdekében az első évfolyamon
nem kell fizetni, így mindenki számára biztosított lesz két olyan félév, ami
segítség lehet ahhoz, hogy a hallgatók felmérjék, hogy milyen
követelményrendszernek kell, hogy megfeleljenek annak érdekében, hogy olcsóbban
jussanak diplomához. Persze lesznek továbbra is olyanok, akiknek ez nem fog
gondot jelenteni, ők megtehetik azt, hogy pénzért vásároljanak tudást.
|
