|
Évente visszatérő rendezvény az „Őszi Virágcsokor”, ahol megye nyugdíjasait látják vendégül. Idén természetesen részévé vált az eseménynek, hogy Lamperth Mónika bemutatta azt az embert, aki a „Szövetség Kaposvárért” jelöltjeként helyben is igyekszik majd minél többet megvalósítani a szociáldemokraták elképzeléseiből. Ezek a tervek, legalábbis, ami a legnagyobb hangsúlyt kapta ezen a délutánon, leginkább a nyugdíjas társadalom érdekeit védik és szolgálják.
Ha jól „számoltam”, több mint háromezer idős – de örökifjú – hölgy és úr jelent meg a kaposvári rendezvényen. A zenén és mulatáson kívül arra voltak leginkább kíváncsiak az érdeklődők, hogy idén vajon mit hallhatnak a leghatározottabb magyar női politikustól, Lamperth Mónikától. A harmadik kormányban is miniszteri bársonyszéket kiérdemlő politikus-asszony most sem a maga érdemeit hangoztatta, hanem bemutatta azt, aki reményei szerint a legtöbbet teheti – elsősorban a kaposvári – nyugdíjasokért. Kolber István nem ismeretlen a nyugdíjasok között, hiszen részint az ő támogatásukkal lett egyéni országgyűlési képviselő. Lamperth most mégis olyan oldaláról mutatta be a jelöltet, ami tovább növelte hitelét a szépkorúak között. Szólt elkötelezettségéről, arról hogy szinte megszállottan keresi Kaposvár fejlődésének útját; de leginkább azt emelte ki, hogy személyében egy megbízható és a társadalmi problémákra nyitott polgármestere lehet Somogyország fővárosának.
Valószínűleg nem csak a felvezetésnek köszönhető, hogy Kolber Istvánt hatalmas taps fogadta, amikor a mikrofonhoz lépett. Bár igyekezett a város minden lakosára vonatkozóan felvázolni elképzeléseit, mégis elsősorban a nyugdíjasokhoz szóltak szavai. A legnagyobb elismerést azzal vívta ki, amikor ismertette annak a rendszernek a részleteit, amely baj esetén nyújt segítséget az idősebbeknek. Minden város felelős idősebb polgáraiért, és úgy kell rájuk tekintenünk, mint családunk tagjaira, – fogalmazta meg Kolber – megválasztásom után elindítok egy olyan programot. Ennek keretében minden nyugdíjasnál felszerelünk egy olyan segélyhívó jelzőrendszert, mely garantálja, hogy szükség esetén a lehető leggyorsabban megérkezhessen a segítség.
A siker talán annak köszönhető, hogy rohanó világunkban az egyik legnagyobb érték a biztonság érzete. Azok az emberek, akik egész életüket munkával töltötték, s a technika pedig úgy rohant el mellettük, mint egy megvadult ménes, most végre azt érezhették, hogy valaki nem csak értékeli a fejlődést, de képes azt a leginkább rászorulók szolgálatába állítani.
|
